Mostar:
Csodálatos. Fájdalommal teli, de csodálatos. Már gyógyulnak a háború-ütötte sebei. Már mosolyognak az emberek, kedvesek, segítőkészek. Vannak még „nehéz” utcák, de többnyire már épül és szépül.
Ami megfoghatatlan mégis számomra, hogyan lehetséges az egyik utcát patyolat tisztára seperni, a másik utcában – mellette – pedig csak iszonyú nagy sebességgel kell megtalálni az augusztusi rekkenő hőségben az autódat, mert megfulladsz a bűztől és a látványtól. Kettősség van jelen.
A kereszt fent a hegy tetején magasodik. Hirdeti, hogy merre van itt az előre!
Medjugorje:
Aki először jár e csodákkal teli helyen, azonnal megérinti valami elmondhatatlan, felfoghatatlan. Látni a sok fájdalmat, amit hoznak az emberek magukkal. Kattog bennük a segítségkérés.
Ady szavai jutnak az eszembe:
Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.
Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.
Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.
Medjugorje – vagy, ahogy a helyiek írják: Medugorje – sokat fejlődött az elmúlt években. Elképzelem, mi lehetett itt, amikor az első Szűz Anya-jelenés megtörtént. Gyakorlatilag szerintem semmi. Azóta viszont egy város fejlődött ki. Csodálatos nagy hotelekkel és éttermekkel. Iparrá vált a zarándokok ellátása. Nekem talán túlzottan is.
Továbbra is az a gondolatunk, hogy nem kell egyházba tömörülni annak, akinek a szívében ott van a mérhetetlen alázat és a HIT. Nem kell semmi sem hozzá, nem kell előre legyártott imát imádkozni, csak meg kell tanulni kérni!
Nem kell csatlakozni egyházhoz, ezoterikus csoportokhoz, szektákhoz! Hozzánk sem kell csatlakoznod!!! Ébredj fel és menj az utadon tovább egyedül! Osszad és szorozd, amit tőlünk hallasz. Építsd be, amennyit engedsz magadnak. Járd az utad tovább ébren.
Ha ima helyett kérsz, viszont nem mindegy, hogy honnan teszed, mert van ahol közelebb laknak azok, akikhez lehet címezni.
Medjugorje ezért fantasztikus. Elképzelhetetlen szakrális tér van itt – jelzem a Földön máshol is, – ahol nem kell a székesegyházban kuporognod. Elég, ha egy sziklára leülsz a Kék Kereszt hegyén, vagy ha sikerült feljutnod a Krizsevác hegy tetejére, akkor ott.
Gondolkodni viszont ér. Mit tettél, mit mondtál, vagy gondoltál, miért vagy itt? Kérni is meg kell tanulni. Hogyan kérj és kit kérjél meg, de egy biztos: ha őszinte tiszta szívvel teszed, akkor eljut, oda ahová szeretnéd.
Az ima a lusta ember ezotériája!!! Azoknak való, akiknek a szájába kell rágni, mit gondoljon, és mit tegyen, mikor tegye, mit viseljen, hogyan éljen…, aki pedig csak kér, annak nem kell vallás, és cicoma. Csak egy kő, vagy egy csendes hely, ahol leül és alázattal kér. Arany-kupolás templom sem kell, csak alázat.
A zarándokok pedig csak jönnek és jönnek a világ minden pontjáról. Van, akit ölelve hoznak a karjaikban, van, akit hordszéken visznek fel a Krizsevác hegy tetején álló nagy fehér kereszthez. Nem feszülethez. Kereszthez.
Kravica vízesés:
Ha megfáradtál és ledobtad magadról a terheidet, akkor pedig elmehetsz egy csodálatosan szép helyre. Itt aztán elkezdheted a szabad és gondolkodó életedet. Egy pléd kell hozzá és kezdj el élni! Innen nem akarsz majd elmenni. Dübörgő vízesés, gyönyörű tó, kicsi hangulatos éttermekkel. Mese egy hely.
Vágj neki, de jelzem annak, aki nem tud ide elmenni, csodálatos szakrális terek vannak Magyarországon is. Ha nincs rá lehetőséged elmenni, mi segítünk neked eljutni csodálatos helyekre, amelyeket nem ismernek az emberek, nincs „médiája”. Nem Dobogókő hazánkban a fő szakrális érték!
Vannak helyeink, ahol, már ahogy közeledsz felé, borsódzik a bőröd és a sírás kerülget. Igen…
A kereszt fent a hegy tetején magasodik.
Jézus szobor
Zarándokok a Krizsevác hegyen