A 2000-es évek elején végeztem el a BIOTÉR Natúra Kft. radiesztézia tanfolyamát, ott hallottam először arról, hogy nemcsak un. „geopatológiai”-nak nevezett sugárzások érzékelhetők a pálcával, hanem azok „lenyomatai” a testen is nyomot hagynak, konkrétan meghatározható pontokon, sávokban, hosszanti-, és keresztirányban egyaránt.
Balczó Csaba már említést tett a testpolaritásokról, a testfeszültségről is, mint a káros sugárzások következményeiről. Szó esett a káros elektromos-, és elektromágneses sugárzásokról és a káros háttérsugárzásokról, ez utóbbi azért is volt fontos, hogy megértsük végre azt, hogy nem a vízér betegíti meg a testet, hanem látszólag az a „törésvonal”, amely fölött a beteg fekszik és amelyben az erősebb káros háttérsugárzás könnyebben átsüti a bőrön belüli teret és az ott lévő biológiai szerveket. Ezeknek a kártételi helyei szintén érzékelhetőek pálcás módszerrel a bőrön belüli térben.
Mindezeket a mai ismereteimmel én úgy értelmezem, hogy ezek (a lakhely, a helyileg kötött munkahelyi ülőhely , iskola, óvoda, bölcsőde) a testünk „akváriumai”, ez az ember személyes élettere, aminek élőhely-términőségűnek kellene lennie, olyannak, amely mindenben támogatja az emberi biológiát és eszméletet!
A több mint 26 évvel ezelőtti vízér-Hartman-Szentgyörgy-Ley stb. sugárzások ismerete ma már messze nem elegendő egy lakás, iskola, óvoda, bölcsőde, vagy munkahely élettere élőhely minőségének a diagnosztizálásához, és főleg nem a testi betegségek szakrális (azaz láthatatlan ) okainak a feltárásához.
A rend kedvéért megemlítem, hogy több mint 26 évvel ezelőtt nekem is azok voltak, de azóta „sok víz lefolyt a Dunán”, rengeteg új ismeretre derült fény.
Balczó Csabáékat nagyon tiszteltem, még egy Bosnyák Piramisok-Medjugorje csoportos kirándulásra is elhívtam Őket, (a bátyjával Lajossal együtt) Csaba sajnálatos eltávozását követően a temetésére is elmentem Sajószentpéterre. Mindezt azért írtam le, hogy nehogy félreérthető legyen, amit a következőkben írok.
Viszonylag hamar rájöttem, hogy a radiesztézia jóval több lehetőséget nyújthatna önmagunk megismerésére, ez a felismerés különös erővel tört elő, amikor rájöttem, hogy sokkal eredményesebb, ha árnyékoló eszközök nélkül a saját gondolatainkkal rendezzük a „rendellenes” teret!