Muszáj hinned? A gondolataid ereje és a kapcsolódás önmagadhoz
Az elektromosság jó példa.
Látod a falban, ahogy áramlik?
Látod a vezetékekben, miközben dolgozik azért, hogy este fény legyen az otthonodban, működjön a mosógéped, feltöltődjön a telefonod?
Nem.
Mégsem dugnál egy százas szöget a konnektorba csak azért, mert azt mondom:
„Ugyan már! Amit nem látsz, az nincs.”
Megtennéd?
Ugye, hogy nem.
Ilyen különös számunkra a láthatatlan világ is
Nem mindent érzékelünk a szemünkkel abból, ami körülöttünk történik.
A szakrális szemlélet ennél még tovább megy. Abból indul ki, hogy az ember életének lehet egy olyan, szemmel nem látható oldala is, amelyet nem a megszokott érzékszerveinkkel próbálunk megismerni.
Ne hidd el azért, mert én ezt mondom.
Kérdezz.
Figyelj.
És mindenekelőtt figyeld saját magadat.
Mert talán az egyik legfontosabb dolog, amit valahol útközben elveszítettünk, éppen a kapcsolódás önmagunkhoz. Kapcsolódás a vonzás törvényének rejtekeihez.
Mikor maradtál utoljára csendben?
Nem úgy, hogy közben a telefonodat nézted.
Nem úgy, hogy szólt a televízió.
Nem úgy, hogy egy videó ment előtted, miközben ettél.
Hanem tényleg csendben.
A mai ember szinte folyamatosan képeket kap.
Telefon.
Televízió.
Videók.
Közösségi média.
Még egy kisgyermek elé is könnyen odakerül a képernyő étkezés közben.
Pedig milyen más történik, amikor olvasunk.
Az olvasott történethez neked kell megalkotnod a képet.
Te képzeled el a házat.
Az arcot.
A tájat.
A vihart.
A szerelmet.
A félelmet.
A történet a Te fejedben válik képpé.
Talán ezért is lenne érdemes újra vigyáznunk a képzelőerőnkre.
Milyen történetet mondasz saját magadról?
Figyeld meg a saját mondataidat.
„Nekem ez úgysem sikerül.”
„Én erre képtelen vagyok.”
„Nekem soha nem lesz elég pénzem.”
„Én mindig szerencsétlen vagyok.”
Aztán amikor valami valóban rosszul alakul:
„Tudtam.”
Ismerős?
Nem kell ehhez semmiféle misztikum, hogy felismerjük: ha folyamatosan ugyanazt mondjuk magunknak, az befolyásolhatja azt is, mit veszünk észre, milyen lehetőségeket engedünk közel magunkhoz és mikor adjuk fel.
A szakrális szemlélet ezt ennél tágabban értelmezi, és a gondolatnak, a szándéknak, valamint az érzéseknek is jelentőséget tulajdonít.
De akárhonnan nézzük, ugyanoda jutunk:
figyelj arra, hogyan beszélsz saját magaddal.
A Titok talán TE magad vagy. A titok ott lapul mélyen a vonzás törvényeiben.
Sokat beszélnek a vonzás törvényéről.
Arról, hogy amit elképzelünk, amire figyelünk, amit „kiküldünk”, azt vonzzuk magunkhoz.
Én egy lépéssel előbb kezdeném.
Te hogyan bánsz saját magaddal?
Mert lehet bármilyen csodálatos jövőképed, ha közben naponta százszor elmondod magadnak, hogy kevés vagy.
Lehet szeretetre vágyni úgy, hogy közben saját magadtól megvonod a szeretetet?
Lehet másoktól elfogadást várni, miközben Te magad nem tudod elfogadni azt az embert, aki reggel visszanéz rád a tükörből?
Talán a legfontosabb kapcsolat, amelyet életünk során rendezhetünk:
a kapcsolat önmagunkkal.
Tanulj meg dicsérni, tanulj meg felismerni a bajt. Tanulj meg segíteni másoknak!
Ne csak magadat.
Másokat is.
Mondd meg valakinek, hogy szép.
Hogy ügyes.
Hogy jó volt, amit mondott.
Hogy örültél neki.
Hogy fontos neked.
Nem tudhatod, milyen gondolatokkal ébredt aznap.
Lehet, hogy egyetlen jó mondatod éppen akkor találja meg, amikor a legnagyobb szüksége van rá.
Ez az önzetlen szeretet egyik legegyszerűbb formája.
Nem kerül pénzbe.
Nem kell hozzá különleges tudás.
Csak észre kell venned a másik embert.
És mi legyen azzal, aki nem jó hozzád?
Ez már nehezebb.
Nem gondolom, hogy minden rosszat el kell tűrnöd.
A szeretet nem jelenti azt, hogy nincsenek határaid.
De dönthetsz arról, hogy a másik ember indulata mennyi időre költözik be a Te fejedbe.
Egy órára?
Egy hétre?
Tíz évre?
Vagy egyszer elengeded?
Talán a valódi erő nem mindig az, amikor legyőzzük a másikat.
Néha az, amikor nem engedjük, hogy olyanná tegyen bennünket, amilyen ő volt velünk.
Kapcsolódás az ÉG-i segítőkhöz
És mi történik akkor, amikor már nem tudod a választ?
Amikor megtettél mindent, amit emberként megtehettél?
A szakrális szemléletben itt jelenik meg a kapcsolódás az ÉG-i segítőkhöz.
Kérni.
Figyelni.
Érzékelni.
Nem azért, hogy átadd valaki másnak a felelősséget a saját életedért.
Éppen ellenkezőleg.
Azért, hogy miközben kérsz segíts-ÉG-et, Te magad is cselekvő maradj.
A Magyar Szakrális Anatómia és a szakrális radiesztézia tanításaiban ezzel a fajta érzékeléssel és kapcsolódással is foglalkozunk.
Mi lenne, ha most valami mást képzelnél el?
Mi lenne, ha nem azt a jelenetet játszanád le századszor a fejedben, amitől félsz?
Hanem azt, amit szeretnél?
Nem azért, mert attól automatikusan megtörténik.
Hanem azért, mert végre lenne előtted egy kép arról, merre szeretnél elindulni.
Mi lenne, ha örömöt engednél az életedbe?
Mi lenne, ha ma valakinek Te adnál örömöt?
Mi lenne, ha megdicsérnél valakit?
Megölelnél valakit?
Felhívnál valakit, akinek régóta azt mondogatod:
„Majd holnap.”
És mi lenne, ha ma saját magadhoz is lenne egy jó szavad?
Add meg magadnak az esélyt!
Nem kell ma megváltanod az egész világot.
Kezdd kisebben.
Egy gondolattal.
Egy szóval.
Egy döntéssel.
Egy jó cselekedettel.
Egy pillanattal, amikor újra kapcsolódsz önmagadhoz.
És ha számodra létezik ez a kapcsolat:
az ÉG-iekhez.
Talán a „Titok” végül nem is valami rajtad kívül lévő dolog.