Az igazi HIT a spirituális fejlődés része, vagy csak simán az ami megmenti az életed?
Az egyházak és vallások nélküli igazi HIT-ről szól ez a történet. A HIT abban, hogy bármilyen helyzetbe is kerülsz, valaki, vagy valakik ott fent segítenek rajtad. Megvédenek, felemelnek, megőriznek….
Az önmagad lényegére vonatkozó szakrális ismeretek, a szakrális védelem, és a Létrendszer – ismeretekre (és nem egy nép kiválasztottságának a misztikumára) támaszkodó HIT kegyelmében való feloldódás és elfogadás véd meg téged minden bajtól. Akár az egészségedben, akár az ügyeidben. Segít szeretni. Segít elfogadni és épülni.
Nincs olyan nap amikor – fény oldali kiválasztottként és azt szolgálóként – ne hálás szívvel mondanánk köszönetet, hogy vigyáznak ránk. Vigyáznak éjjel és nappal. Akkor is ha butaságot csinálsz, akkor is ha hitetlen vagy…. de amikor segítséget kérsz tőlük, akkor bizony megmérnek. A HIT-ed százalékának mértékében segítenek rajtad.
Akinek kicsi a hite, az kevesebb segítsÉGet kap, de kap!
Vannak olyan élethelyzetek, hogy még a bátrak is elfáradnak. Az olyan helyzetek, amikor erősnek kell lenni, ezt is kell mutatni, de ott belül érzed már hogy gyengülsz. Már rezegnek a sejtjeid, már-már feladnád… de akkor ott valami történik. Felkelsz és újra jársz, beszívod a tüdődbe a levegőt, pedig előtte fogadtad meg, hogy innen kezdve már lélegezni sincs kedved, erőd.
Ez a történet is egy erős ember fáradságáról szól. Kitartással, figyelemmel és türelemmel küzdött, de elfáradt a végére.
Akik hozzánk csatlakoznak, azok megfeszített Jézus helyett egy egyenlő szárú kicsi ÉGKÉK keresztet hordanak a nyakukban, ami a kezdet és a vég-, a mindennek egy pontból való nyugodt kiáramlásának és visszaáramlásának erőszak nélküli szimbóluma!
Aki itt leírja a történetét, Ő nem vált méltatlanná a kis ÉGkék kereszt viselésére. Nem dehogy! Inkább az igazi HIT iskoláját járta. Meg kellett tapasztalni, hogy milyen nélküle. Milyen az élet, ha egy az egyben zuhan az emberre az a sok-sok baj.
Olvassátok szeretettel:
Hit és kereszt
Sosem hittem volna, hogy eljöhet az a nap, amikor annyira nyomorult lesz az életem, hogy a hitem teljesen elveszítem. Mégis megtörtént.
Egy borzalmas nap volt, tisztán emlékszem, amikor a pokol legaljától már méterekkel voltam lentebb, egyszer csak megfogtam a keresztemet és leemeltem a nyakamból. Fájt letenni, de mégis megtettem.Talán a reményvesztettség, talán a rengeteg rossz történés, vagy a végeláthatatlan félelem, nem tudom, de egyszerűen megtettem. Ahogy ujjaim elengedték, azonnal éreztem, hogy hiba volt. Eltelt egy nap, majd még egy. Éreztem hiányát, vissza akartam venni a nyakamba. Igen ám, de ahogy hozzáértem már nem éreztem méltónak magam hozzá és képtelen voltam visszavenni.
Napokig egyre jobban szenvedtem, egyszerűen nem volt olyan dolog, ami jól alakult volna. Elveszítettem önmagam, ezer darabra estem szét. Úgy éreztem magam, mint akinek ellopták a szíve minden tartalmát. Már nem fájt semmi, de nem volt bennem egy cseppnyi szeretet, vagy egyáltalán bármilyen érzés sem.
Ekkor hívtam fel Sándort. Elmondtam neki, hogy mi történt és mit tettem. „Csak” annyit mondott, ahogy szokta: „……….”.
Szinte azonnal éreztem a pozitív változást. Egyre csak jobb lett. Minden. Túléltem, de valami megváltozott bennem. A hitem visszatért, az érzelmeimet visszakaptam, a kereszt a nyakamban, de mégis más ember lettem. Nem biztos, hogy rossz, még nem tudom, de azon vagyok, hogy kiderítsem.
Tanulságnak szántam a történetem. Soha nem szabad alábecsülni a primitív embereket, mert hihetetlen káros rendszerek támogathatják őket és könyörtelen pusztításra képesek, de nem vagyunk egyedül. Használjuk a kapott ismereteket! Legyetek, legyünk hálásak, ha hittel viselhetünk egy kék keresztet, mert igazán akkor tudjuk meg, mire is képes, amikor nincs lehetőség a támogatását megkapnunk és könnyen megtörténhet, hogy közben akár az egész életünk eltűnik a semmiben.