Amint fent, úgy lent. Amint belül, úgy kívül. Tanmese az önzetlen szeretetről.

Gyere!

Gondolkozzunk együtt egy kicsit a dolgokon.

Ülj le ide mellém erre a képzeletbeli padra. Ne siess. Most nem kell sehova menned.

Nézz magadba.

Én közben látom a gyerekeket, ahogy szaladnak a réten. Azt gondolják, elkaphatják a pillangókat. Nevetnek, kergetik őket, aztán újra elszaladnak.

Te csak figyelj rám.

Lazíts egy kicsit, anyuka.

Csukd le a két szemed, és hidd el nekem, hogy megéri.

Látod magad egy békés életben?

Látod a gyerekeidet felnőttként?

El tudod képzelni, hogy azt a gyermeki jóságot, ami most még olyan természetesen ott van bennük, felnőttként is magukkal viszik?

És most jön a nehezebb kérdés.

Mi változtatja meg őket?

Mi az, ami az évek alatt szétszedi azt a tisztaságot, amivel megszülettek?

És mi az, amit Te megadhatnál nekik, de mégsem teszed meg?

Hogyan véded meg a gyermekedet, ha Te magad is ragaszkodsz a rosszhoz?

Változást szeretnél.

Jobb világot.

Békét.

Azt szeretnéd, hogy a gyermeked jó emberek között éljen. Hogy tiszteljék. Hogy szeressék. Hogy ne bántsák. Hogy ne kelljen félnie.

De közben mi magunk milyen nehezen változtatunk.

Ragaszkodunk a megszokott sémáinkhoz, a régi gondolatainkhoz, a hitrendszereinkhez és sokszor még ahhoz is, amiről legbelül már tudjuk, hogy nem jó nekünk.

Elvárod az embertársaidtól, hogy jók legyenek hozzád.

De vajon hányszor állsz meg azért, hogy megkérdezd magadtól:

Én jó vagyok hozzájuk?

Úgy szeretnénk jobb életet, hogy közben nem tápláljuk magunkban tudatosan a jóságot.

Pedig lehet, hogy innen kellene kezdenünk.

Gondolkodj el rajta:

Milyen jó cselekedeted volt az elmúlt 30 napban?

Nem olyan, amit kötelességből tettél.

Nem azért, mert anya vagy. Apa vagy. Feleség, férj, gyermek vagy munkatárs vagy.

Hanem valami, amit egyszerűen azért tettél, mert jót akartál adni valakinek.

Mit tettél bele a közösbe?

Mit jelent valójában az önzetlen szeretet?

Az önzetlen szeretet talán éppen ott kezdődik, amikor úgy teszel jót, hogy nem vársz érte semmit.

Nem elismerést.

Nem köszönetet.

Nem viszonzást.

Egyszerűen észreveszed, hogy valakinek szüksége van rád, és segítesz.

Mikor tettél utoljára valami jót úgy, hogy arról senki más nem tudott?

Mikor adtál időt, figyelmet vagy szeretetet valakinek pusztán azért, mert megtehetted?

Talán ezekben az apró pillanatokban találjuk meg újra azt a jóságot, amelyről azt hittük, hogy a világ lassan kinevelte belőlünk.

És talán éppen az önzetlen szeretet az egyik olyan dolog, amit érdemes lenne továbbadnunk a gyermekeinknek.

Békét szeretnél a Földön. De hol kezdődik a béke?

Azt szeretnéd, ha BÉKE lenne a Földön.

Mindenhol.

Az egész Földön.

De hogyan lehetne béke körülöttünk, ha nincs béke bennünk?

A saját békétlenségünk hatással lehet arra, ahogyan beszélünk, ahogyan döntünk, ahogyan a másik emberhez fordulunk, ahogyan a gyermekeinket neveljük.

És sokszor éppen a legapróbb dolgokon nem merünk változtatni.

A szokásainkon.

A gondolkodásunkon.

A hitrendszerünkön.

Azon, ahogyan egymással bánunk.

Pedig a világ nem valami tőlünk különálló dolog.

Mi is benne vagyunk.

Kapcsolódás önmagunkhoz

Talán ezért ültünk le erre a képzeletbeli padra is.

Hogy egy pillanatra elhallgasson körülöttünk minden.

Mert a kapcsolódás önmagunkhoz sokszor nem valami különleges gyakorlatnál kezdődik.

Hanem annál az egyszerű pillanatnál, amikor végre hajlandóak vagyunk meghallani, mi történik bennünk.

Mitől félek?

Mihez ragaszkodom?

Mi az, amit már régen el kellett volna engednem?

És mi az bennem, amit mindenáron szeretnék megőrizni?

Ha mindig csak kifelé figyelünk, könnyen elveszíthetjük a kapcsolatot saját magunkkal.

Pedig hogyan akarjuk megváltoztatni azt, ami körülöttünk van, ha nem tudjuk, mi történik odabent?

Amint belül, úgy kívül.

A jóságunkkal is lehet élni – és visszaélni

Mi, emberek sokszor jóhiszeműek vagyunk.

Hiszünk annak, akiben megbízunk. Hiszünk a tekintélynek. Hiszünk annak, akiről azt gondoljuk, hogy tudja a választ.

És éppen ezért fontos megtanulnunk különbséget tenni a saját belső meggyőződésünk és aközött, amit mások helyeztek belénk.

Mert mindannyian befolyásolhatóak vagyunk.

Mindenkit mással lehet megszólítani.

Félelemmel.

Biztonság ígéretével.

Pénzzel.

Elismeréssel.

A valahová tartozás vágyával.

Azzal az érzéssel, hogy ha valamit megteszünk, akkor jó emberek vagyunk.

Nem az a kérdés, hogy hatottak-e ránk mások.

A kérdés az, felismerjük-e, mi az, ami valóban a sajátunk.

És képesek vagyunk-e elengedni azt, ami már nem szolgál bennünket.

Mit tanulnak közben a gyerekeink?

Azt a velünk született jóságot szeretnénk továbbadni nekik, amelyet mi magunk is őrzünk valahol.

De a gyermek nemcsak abból tanul, amit mondunk neki.

Abból is, amit lát.

Abból, ahogyan mi élünk.

Ahogyan egymással beszélünk.

Ahogyan a gyengébbel bánunk.

Ahogyan reagálunk, amikor valaki más.

Ahogyan viselkedünk akkor, amikor senki nem figyel.

A gyerekek közben filmeket, videókat, játékokat és más tartalmakat is látnak, amelyek folyamatosan alakíthatják azt, mit tartanak természetesnek.

A bántás pedig nem mindig fizikai.

Egy embert szavakkal is lehet kínozni.

Az iskolai zaklatás, a megalázás, a kiközösítés vagy a folyamatos lelki bántás éppen ezért nem „gyerekes dolog”.

És ilyenkor megint visszaérkezünk ugyanahhoz a kérdéshez:

Mit tudunk mi, felnőttek átadni nekik?

Talán elsősorban azt, amit saját magunkban is életben tartunk.

És akkor a képzeletbeli pad szárnyas lóvá változik alattad

Képzeld el, hogy még mindig itt ülsz mellettem.

De valami megváltozott.

Eldöntötted, hogy kinyitod magad valami új felé.

Nem azért, mert mindent el kell hinned.

Hanem azért, mert hajlandó vagy kérdezni, érzékelni, gondolkodni és változni.

És egyszer csak ez a képzeletbeli pad szárnyas lóvá változik alattad.

Elindul.

Te pedig elkezded felismerni, hogy nemcsak elszenvedője lehetsz annak, ami körülötted történik.

Te is teremtesz.

A szavaiddal.

A döntéseiddel.

A szándékaiddal.

Azzal, amit továbbadsz.

Teremthetsz jót.

Örömöt.

Békét.

Fogd meg a kinyújtott kezem.

Ne engedd, hogy a született ÉG-i jóság elvesszen belőled.

És ne engedd, hogy elvesszen a gyermekeidből sem.

Egy történet a jóságról – és arról, hogy van remény. Egy önzetlen szeretetben megélt odafordulás egy jószág irányába.

A napokban megmentődött egy kutyus.

Kóborolt.

Elveszett.

Nem találta az utat haza a szeretteihez.

Többször majdnem elütötték az autók. Amikor megláttam, éppen egy kocsi alól mászott ki a kerekek közül.

Élt.

Riadt volt.

Szaladt tovább.

Én pedig utána.

Néha megállt. Félt.

Egyszer csak megállt mellettünk egy autó.

Két férfi szállt ki.

– Segíthetünk? – kérdezték.

– Igen. Tudnának hozni valami finom harapnivalót, hogy magunkhoz édesgessük ezt a kutyust?

– Persze.

Az egyik férfi már szaladt is a szomszédos pékségbe valami finomért.

Közben a kutyus gondolt egyet, és egy újabb halálugrással egy autó elé vetette magát.

Sikerült időben figyelmeztetni a sofőrt.

Életben maradt.

Ekkor érkezett egy anyuka egy Csenge nevű kislánnyal.

Csenge talán négyéves lehetett.

Amint meglátta a kutyát, szólongatni kezdte:

– Gyere ide, kérlek! Gyere! Gyere!

A kutyus lassan közelebb ment a felé nyújtott párizsihoz.

Én pedig hátulról óvatosan rádobtam azt a plédet, amit mindig a kocsiban tartok.

Megvolt.

Végre meg tudtuk ölelni.

A két férfi felajánlotta, hogy elviszik a helyi kutyamenedékbe. Oda, ahol jó helye lehet addig, amíg talán a gazdája érte jön.

Amikor a kutyus már az autóban ült az egyik férfi ölében, a másik odalépett hozzám.

És mondott valamit.

Egyetlen mondatot.

„A mai jótettünket végrehajtottuk. Most már nyugodtak lehetünk. Remélem, az ÉG-iek is látták…”

Megborzongtam.

Látta a nyakamban a kis kék fakeresztet a lila zsinóron.

Én pedig láttam rajta, hogy érti.

Hogy felfogta a lényeget.

Egy pillanatra elnyertem a békém kegyelmét.

És azt gondolom, ő is.

Kapcsolódás az ÉG-i segítőkhöz. Az igazi önzetlen szeretet megismerése.

„Remélem, az ÉG-iek is látták…”

Miért érintett meg ennyire ez az egyszerű mondat?

Talán azért, mert számomra a kapcsolódás az ÉG-i segítőkhöz nem csupán abból áll, hogy segítséget kérünk.

Hanem abból is, hogy megpróbálunk úgy élni, hogy legyen mit „látniuk”.

Egy jó cselekedetet.

Egy tiszta szándékot.

Egy pillanatot, amikor dönthettünk volna másképp, de a jót választottuk.

A szakrális szemléletben az ÉG-i kapcsolódás nem feltétlenül valami távoli, elérhetetlen világ keresése.

Megélhető abban is, ahogyan itt, a saját életünkben viszonyulunk egymáshoz.

Kapcsolódás önmagunkhoz.
Kapcsolódás egymáshoz.
Kapcsolódás az ÉG-i segítőkhöz.

Talán ezek nem is egymástól független utak.

Talán ilyen egyszerűen kezdődik

Nem mindig hatalmas dolgokat kell véghez vinnünk.

Nem kell megmentenünk az egész világot.

Talán először csak azt az egyetlen élőlényt kell észrevennünk, aki éppen előttünk van.

Egy kutyát.

Egy gyermeket.

Egy idegent.

A mellettünk élő embert.

Vagy saját magunkat.

A világ megváltoztatása talán nem ott kezdődik, hogy megmondjuk másoknak, hogyan kellene élniük.

Hanem ott, hogy mi elkezdünk másképpen élni.

És talán ezért olyan különös ez a régi mondat:

Amint fent, úgy lent. Amint belül, úgy kívül.

Ha békét szeretnél kívül, keresd meg, hol nincs béke belül.

Ha jóságot szeretnél látni a világban, kérdezd meg magadtól, mikor tettél utoljára valami jót úgy, hogy semmit nem vártál érte.

Ha azt szeretnéd, hogy a gyermeked megőrizze azt a tisztaságot, amivel megszületett, mutasd meg neki, milyen az, amikor egy felnőtt sem fél jónak maradni.

És ha változást szeretnél:

kezdd ott, ahol valóban van hatalmad változtatni.

Önmagadban.

Te le tudnál mondani arról, amivel Téged megvásároltak?

Talán mindannyiunkat magukhoz édesgettek már valamivel.

Mindenkit mással.

Ez önmagában még nem a történet vége.

A kérdés az:

Fel tudod-e ismerni, mi az?

És ha felismered, le tudnál-e mondani róla azért, hogy visszakapd a saját szabadságodat?

Ha képesek vagyunk együtt változni és változtatni, talán a körülöttünk lévő világ is változni kezd.

Amint fent, úgy lent.
Amint belül, úgy kívül.

Mindannyian keressük az önzetlen szeretet csodáját. Talán nem is kell keresni. Ott van bennünk.

A változás lehetősége, kapcsolódás az önzetlen szeretetben.

Az 1-es tanfolyamon a változtatás lehetőségéről is beszélünk.

Megismerheted a Magyar Szakrális Anatómia alapjait, és elkezdheted megérteni, hogy a látható emberi testen túl milyen szakrális összefüggéseket vizsgálunk.

A szakrális radiesztézia segítségével pedig megtanulhatsz érzékelni, kérdezni és megismerkedhetsz a pálcás mérés alapjaival.

A cél nem az, hogy mindent elhiggy.

Tanulj meg érzékelni.

Ha szeretnél elindulni ezen az úton, a radiesztézia tanfolyam oldalán találod az aktuális képzéseket és a jelentkezés részleteit.