A nyirkai jóslat – üzenet a múltból a jövőnek
Hét rábaközi táltos, bácsa, tudó ember a negyvenes évek végén megidézte Lápkumánja táltos szellemét, hogy megtudják, miképpen alakul a jövő – így vezeti fel a történetet a Nyirkai jóslat egyik ismert közlése.
A jóslat különös képekben beszél Magyarország és a világ jövőjéről. Olyan sorokat találunk benne, amelyek évtizedekkel később is gondolkodásra késztetik az olvasót.
Nem azért, mert minden sorára biztos magyarázatunk volna. Éppen ellenkezőleg.
Talán éppen azért maradt izgalmas, mert újra és újra felteszi ugyanazt a kérdést:
Mit mond nekünk mindez a saját korunkban?
Mi a Nyirkai jóslat, és honnan ered?
A Nyirkai jóslat eredetét a rábaközi táltoshagyományhoz kötik. Máté Imre Yotengrit című munkájához is kapcsolják, később pedig az Ősi Gyökér című folyóiratban is közölték.
A történet szerint a Nyirkai jóslat a negyvenes évek végén született, amikor hét rábaközi tudó ember a jövőről kérdezett.
A jóslat képekben, jelképekben és nehezen megfejthető mondatokban beszél az eljövendő időkről.
Többek között ezt mondja:
„A szomszédok megmozdulnak, de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.
A megszeppent maradék Ukkó-t híjja, a Boldogasszony-t.
A haragosok megbocsátanak egymásnak, az irigy örül más szerencséjének.
A rátarti nem rázza a rongyot, a közönyös siet segíteni.”
Bizony keserű időkről beszél a Nyirkai jóslat.
De számomra nem a pusztulás a legfontosabb üzenete.
Hanem az, ami utána következik.
„Ekkor a Magyarok Istene őrül állítja a zenélő sivatagok tigrisét,
És becsületes alkuval visszakerül, ami visszajár.
Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé
YOTENGRIT, az Ős-Tengerek Istene nevében.”
Mit jelenthet a nyirkai jóslatban a „zenélő sivatagok tigrise”?
A Nyirkai jóslat egyik legtitokzatosabb képe a „zenélő sivatagok tigrise”.
Kire vagy mire utal?
Egy országra? Egy népre? Egy történelmi erőre? Vagy egészen más jelentése van?
Erre nincs olyan egyértelmű magyarázat, amelyet bizonyosságként állíthatnánk. Az idők során többféle értelmezés született, de ezeket érdemes értelmezésként kezelni, nem magának a jóslatnak bizonyított megfejtéseként.
Talán nem is az a legfontosabb, hogy mindenáron nevet adjunk a „tigrisnek”.
Hanem az, hogy észrevegyük, mi történik körülötte.
Mert a jóslat nemcsak külső eseményekről beszél.
Az emberek megváltozásáról is.
A haragos megbocsát.
Az irigy örülni kezd a másik szerencséjének.
A közönyös segíteni indul.
Mintha valami nemcsak a világban, hanem az Emberben is megfordulna.
A Nyirkai jóslat értelmezése a Magyar Szakrális Anatómia szemléletében
Számunkra a jóslatot nem az teszi fontossá, hogy megpróbáljuk minden mondatát ráilleszteni egy mai politikai vagy történelmi eseményre.
Sokkal érdekesebb az a gondolat, hogy az Ember és a közösség állapota maga is része annak a jövőnek, amely felé haladunk.
Nem mindegy, hogyan gondolkodunk.
Nem mindegy, mit adunk tovább magunkból.
És az sem mindegy, hogy a félelmet, a haragot és a széthúzást tápláljuk-e, vagy valami egészen mást.
És itt érkezünk el ahhoz, amit a Nyirkai jóslat egyik legmélyebb rétegének érzek.
A Magyarok Istene oly hatalmas védelmi ereje a magyar népnek, hogy amint szükséges, kapcsolatot tud létesíteni más szakrális ősforrásainkkal. Ezek az ősforrások hozzák el egykor majd számunkra azt a lehetőséget, azt a TERET, ahol már a békesség lesz a részünk a viaskodás, a vádaskodás és a széthúzás helyett.
Ebben a gondolatban számomra a TÉR a kulcsszó.
Mert a békességhez nemcsak szándék kell.
Tér is kell hozzá.
Olyan TÉR, amelyben az Ember már nem kényszerül folyton védekezni, támadni, bizonyítani vagy a másikat legyőzni.
Olyan TÉR, amelyben újra lehet kapcsolódni egymáshoz.
És talán éppen ezért olyan különös a jóslat egyik mondata is:
„A haragosok megbocsátanak egymásnak.”
Nem azért, mert elfelejtették, ami történt.
Hanem mert valami megváltozott.
A jövő nem csak megtörténik velünk.
A régi írásban szerepelt egy mondat, amelyet ma is érdemes megtartani:
„Mindenki próbálja magában értelmezni.”
Mert talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy a Nyirkai jóslat melyik sora teljesült már.
Hanem az:
Mi mit teszünk bele abba a jövőbe, amely még előttünk áll?
A nehéz idők nevelnek igazán értékes embereket.
A rossznak el kell menni, hogy a helyébe kerülhessen az új, a jobb világ.
Elfogadni a rosszat nem jelentheti azt, hogy megadod magad.
Nem változtatsz, mert azt hiszed, hogy kicsi vagy.
A kicsinységedbe kapaszkodva hiszed el:
„Ajj, én ezen nem tudok segíteni…”
Pedig dehogy nem.
Változtatni kell. Változtatást kell elindítani.
A változás hozhatja el az új és szebb jövőt nemzetünk számára.
Itt minden számít.
Számít az is, hogy Te hogyan gondolkodsz.
Számít az is, hogy mennyi jó cselekedetet teszel bele a jelenedbe.
Mit adsz tovább magadból a világ számára?
Jót vagy rosszat?
Milyen gondolatokat hozol elő magadból?
Milyen vágyakat?
Ó! A vágyak!
Olyan ez a jelenlegi világ, hogy a vágyainkat gerjeszti fel.
Nézd meg, mi folyik a TV-ből.
Főznek, szeretkeznek, civódnak, versengenek.
Ezek lennének egy átlagember vágyai?
Hogy tengeri hínárral füstölt vadlazacot fogyasszon vacsorára a magyar ember, a jó magyar lecsó helyett?
Gondolkozz!
Mit kellene ennünk? Mit kellene birtokolnunk? Hogyan kellene kinéznünk? Mivel kellene rendelkeznünk? Kivel kellene versenyeznünk?
És közben könnyű elfelejteni feltenni egy sokkal egyszerűbb kérdést:
Mire van valóban szükségem?
És még egyet:
Milyen világot építek azzal, ahogyan ma élek?
A jövőről, ahogy egy 7 éves látja
A győri 1-es tanfolyamon hallottuk egy anyukától a következő történetet.
Halkan beszélgettek a férjével egy külön szobában.
A régi dolgokról, sérelmekről.
A férj halkan azt mondta a feleségének:
– Engedd el a múltat!
Erre a szomszéd szobában megszólalt a 7 éves gyermekük:
– …és fogadd be a jövőt!
Talán néha ennyi az egész.
Nem megfejteni kell előre minden sort.
Hanem megteremteni magunkban azt a TERET, amelyben egy másfajta jövő egyáltalán megszülethet.
Forrás: Ősi Gyökér, 2006/4. – A nyirkai jóslat
Az eredeti közlés az Országos Széchényi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívumában olvasható.
Tanfolyamra jelentkezni itt tudsz: