Pogányvár Csíkrákoson – szakrális hely Erdélyben
Radiesztétának lenni csodálatos dolog.
A szakrális radiesztézia segítségével érzékelni pedig néha olyan, mintha kinyílnának előtted olyan kapuk, amelyek mellett korábban észrevétlenül mentél el. Másként nézel egy tájra, egy régi várra, egy hegyre vagy akár egyetlen kőre is.
Így jutottunk el sok különleges helyre.
Ezek közül az egyik a Pogányvár Erdélyben, Csíkrákos közelében. A rejtett szakrális hely.
A lila kökörcsines mező
Elmondhatatlan élmény, amikor az ember egy kökörcsines mező közepén áll.
Amerre a szem ellát, lilába borul a domboldal. Ha a kezedbe veszel egyetlen virágot, csak egy apró, törékeny növényt látsz. Ha azonban az egész tájat nézed, olyan, mintha hatalmas lila szőnyeget terítettek volna a hegyoldalra.
Ez a vidék tobzódik a szépségben.
És itt található a Pogányvár is.
Hogy miért éppen Pogányvár?
Ennek megválaszolásához messzire kellene visszamennünk az időben. Már maga a név is őriz valamit abból a világból, amely jóval előttünk létezett ezen a tájon.
A Pogányvár romjai között
Felemelő érzés a romos falak között sétálni.
Van, amikor elég megállni, mély levegőt venni és becsukni a szemed.
Aki érzékeny az ilyen helyekre, valószínűleg tudja, miről beszélek.
Az a nehezen megfogalmazható érzés, amikor egy hely egyszerűen megérint.
Nem történik látványos dolog.
Csak állsz.
Vagy leülsz egy kőre.
És azt érzed:
jó helyen vagy.
Mintha egy pillanatra megszűnne az idő.
Fényoldali szakrális terület a várnál
A vár bejáratánál jobbra található egy csodálatos fényoldali szakrális terület. Ezt tanítjuk meg pálcával érzékelni.
Van, aki megérzi a helyét, másnak szüksége van hozzá radiesztéziás eszközre, pálcára.
Ha megtaláltad a pontos helyét, szinte el sem akarsz menni onnan.
Számomra éppen az ilyen megtapasztalások miatt különleges a szakrális radiesztézia.
Nemcsak nézed a tájat.
Figyeled is.
Érzékeled.
Kérdezel.
Mérsz.
És közben egy egészen más kapcsolat alakulhat ki közted és a hely között.
Szemben a Hargita, amely szintén szakrális helye a magyarságnak.
Van a várnál egy kedvenc helyem.
Egy lapos kő.
Ki lehet feküdni rá szinte a semmi szélén, és amikor az ember felnéz, előtte terül el a táj.
A távolban pedig ott a Hargita.
Csak feküdni a kövön, nézni a hegyeket és hallgatni a körülötted lévő csendet – már önmagában ezért érdemes eljönni ide.
Vannak helyek, amelyeket nehéz fényképen megmutatni.
Mert nemcsak az számít, amit látsz.
Hanem az is, amit ott érzel.
Az út a Pogányvárhoz
A várhoz vezető út utolsó szakaszát gyalog kell megtenni az erdőn keresztül.
A környéken medvék is előfordulhatnak, ezért indulás előtt mindenképpen érdemes tájékozódni a helyi viszonyokról és az aktuális túrázási ajánlásokról.
Erdély hegyei gyönyörűek, de ez valódi vadon is.
Ezt érdemes tiszteletben tartani.
A Pogányvárról és történetéről további információkat a Várak.hu oldalán is találhatsz:
Madéfalva emlékezete
A környéken egy másik különleges helyet is érdemes felkeresni.
A madéfalvi veszedelem emlékét őrző vidék ma is fontos része a székely történelmi emlékezetnek.
1764 januárjában Madéfalván több száz székelyt öltek meg a császári csapatok támadása során. Férfiak, asszonyok és gyermekek is az áldozatok között voltak.
A történtek után sok székely család menekülni kényszerült.
A madéfalvi veszedelem történetéről itt olvashatsz bővebben:
A magyarság szakrális kincsei, szakrális helyei
Vannak helyek, amelyekhez azért térünk vissza, mert szépek.
Más helyekhez azért, mert történetet őriznek.
És vannak olyanok, amelyeknél a kettő találkozik.
Számomra a csíkrákosi Pogányvár ilyen.
Táj.
Történelem.
Emlékezet.
És valami nehezebben megfogható jelenlét.
A magyarság szakrális öröksége nem feltétlenül múzeumokban vagy könyvekben található.
Néha egy romos fal között.
Egy kövön.
Egy hegyoldalban.
Egy kökörcsines mező közepén.
Ha egyszer erre jársz, ne csak végigmenj rajta.
Állj meg.
Nézz körül.
Figyelj.
És ha ismered a radiesztézia eszközeit, mérj is.
Lehet, hogy egészen mást találsz ezen a helyen, mint amit egy útikönyv el tud mesélni.
Tisztelet és hála mindazoknak, akiknek történetét ez a föld őrzi.