Radiesztézia a mindennapokban – mit jelent valóban érzékelni?
Van egy pont az ember életében, amikor már nem elég az, amit lát.
Érzi, hogy egy helyzet mögött több van. Hogy egy találkozásnak súlya van. Hogy bizonyos emberek mellett megváltozik. Hogy vannak terek, ahol jó lenni, és vannak, ahonnan legszívesebben azonnal kilépne. Észreveszi, hogy ugyanazokra a helyzetekre újra és újra ugyanúgy reagál – és egyszer csak felmerül benne a kérdés:
Mi történik valójában bennem és körülöttem?
Talán innen kezdődik az érzékelés.
És talán innen kezdődik az önmagunkhoz vezető út is.
A létezésünk egyik legfontosabb kérdése ugyanis egészen egyszerű:
Ki vagyok én valójában?
Az érzékelés nem ott kezdődik, ahol a radiesztéziai pálca megmozdul
Amikor radiesztéziáról beszélünk, sokan először egy ingára vagy egy radiesztéziai pálcára gondolnak.
Pedig a radiesztéta tudás és eszköz önmagában kevés.
A lényeg az ember.
Az, aki kérdez. Aki figyel. Aki mér. Aki tapasztal. Aki megpróbál különbséget tenni saját gondolatai, vágyai, félelmei és aközött, amit érzékelni vél.
A szakrális radiesztézia számunkra ezért nem egyszerűen egy eszköz használatát jelenti. A Hunsacra szemléletében ennél tágabb megközelítés: az ember és az őt körülvevő világ láthatatlan összefüggéseinek vizsgálata.
Megtanulni figyelni.
Megtanulni kérdezni.
Megtanulni mérni és visszamérni.
Megtanulni észrevenni az összefüggéseket.
És idővel talán azt is felismerni, hogy nem minden helyzetben vagyunk olyan tehetetlenek, mint amilyennek első pillanatban gondoljuk magunkat.
A szakrális radiesztéziáról itt olvashatsz részletesebben.
Egy régi levél, amelyet érdemes volt megőrizni
Évekkel ezelőtt egy tanfolyamunk kapcsán érkezett hozzánk az alábbi levél.
Az akkori időpontok elmúltak. Az emberek mentek tovább a saját útjukon. A levél azonban itt maradt.
És amikor ennyi év után újra elolvassuk, van benne egy mondat, amely ma talán még fontosabbnak tűnik, mint akkor:
„Az azonnali észlelés magában hordozza az azonnali reagálás lehetőségét.”
Nem szeretnénk ezt a levelet utólag átírni, megszépíteni vagy megmagyarázni.
Ez egy ember személyes beszámolója arról, amit akkor érzett, gondolt és megélt.
Így érkezett hozzánk:
Kedvesek, már nagyon készülünk!
Hiányoztok.Tegnap Nyugat felé véve az irányt beszélgettük …, mennyivel könnyebben vesszük az elénk gördített akadályokat. Na nem mentünk át „ZEN”be 😀, de az azonnali észlelés magában hordozza az azonnali reagálás lehetőségét, ami óriási előny a mindennapokban. Persze vannak helyzetek, mikor „jobban esik” kicsit hagyni, hogy átitasson bennünket a ránk rótt feladat, de akkor is nyugtatóan hat, hogy mindig van választásunk: egyből felvesszük a fonalat és reagálunk rá, vagy hagyjuk kicsit érlelődni, átgondolni az ok-okozati viszonyokat…
Olvasva a hívó szót újra megállapítom, mennyire hálás lehetek, hogy észlelhetek, érezhetek, s dönthetek hitem szerint. Hogy annak, amit elKÉPzelek, Égi segíts-Éget kapva meg is tapasztalhatom a megvalósulását.
Vannak tapasztalások, amik kérdéseket fogalmaztak meg bennem az utóbbi hetekben… De olvasva Sándor levelét biztosan tudom, hogy a tanfolyamon megint tisztul majd a kép…
Tegnap anyósoméknál voltunk, az elmúlt fél év minden szüli/és névnapját megünnepelni. Mióta Mama bekerült a kórházba, azóta az életük körülötte forog… Voltak és lesznek még mélypontok mégis le kell írjam: végtelenül hálás vagyok azért, hogy megélhetem… Mamájával kapcsolatban is a csodát. Hogy a júniusi 1 heti ultra mély állapotból olyan szintre feljavult, hogy a tegnapi ünnepi asztalnál felöltözve köztünk ülhetett, részt vett a beszélgetésben. Gyenge igaz, odafigyelést igényel, de 92 évesen még mindig nem adja fel, kijár most már a mosdóba, akarja, hogy könnyebbé tegye a mindennapokat a maga és a környezete számára. Kegyelem megtapasztalni, hogy az ő élethelyzete, életminőség-javulása mennyire átformálta … szüleinek a gondolatiságát. Mikor beszélgettünk, az asztal felett össze-összenéztünk örömmel konstatálva, hogy ők is a maguk módján kapcsolódnak a rendszerhez. Hatással vagyunk a környezetünkre, ezt elvitatni nem lehet.
Nemsokára!
Puszik,
Az azonnali észlelés magában hordozza a választás lehetőségét
Talán éppen azért fontos ez a levél, mert nem elméletről beszél.
Életről beszél.
Családról. Nehézségekről. Örömről. Kérdésekről. Egy idős emberről. Arról, hogyan változhat egy család gondolkodása. És arról a különös pillanatról, amikor az ember egyszer csak hamarabb veszi észre, mi történik vele.
Mert az észlelés önmagában még csak a kezdet.
A kérdés az, mit teszünk azzal, amit észrevettünk.
Azonnal reagálunk?
Várunk?
Megfigyeljük?
Hagyjuk ülepedni?
Megvizsgáljuk az ok-okozati összefüggéseket?
Vagy egyszer csak felismerjük, hogy most nem kell ugyanúgy reagálnunk, ahogy százszor korábban?
Az észlelés és a megszokott reakció közé bekerülhet valami.
A választás.
Hatással vagyunk a környezetünkre
Az eredeti megtapasztaláshoz egy másik személyes történet is kapcsolódott.
A történet írója egy nehéz, ellenséges munkahelyi közegbe került. Úgy élte meg, hogy amikor saját gondolkodásán és viselkedésén változtatott, idővel a körülötte kialakult emberi kapcsolatok dinamikája is változni kezdett.
Ez önmagában is érdekes kérdést vet fel:
Mi történik egy rendszerrel, amikor mi magunk másként kezdünk jelen lenni benne?
Egy családban.
Egy párkapcsolatban.
Egy munkahelyen.
Egy közösségben.
Hatással vagyunk egymásra.
És talán nem is mindig a másik ember megváltoztatása a legfontosabb.
Hanem annak felismerése:
én mit teszek hozzá ahhoz a helyzethez, amelyben élek?
Békesség, harmónia és életminőség
„Mint az asztalos keze nyomán a fa, úgy alakul a békesség, a harmónia az élet minden területén.”
Nem egyik pillanatról a másikra.
Hanem alakul.
Az ember elkezdi észrevenni a saját reakcióit. A kapcsolatait. A környezetét. A döntéseit. A visszatérő helyzeteket.
És egyszer csak másként kezdi látni azt is, amit addig természetesnek gondolt.
A régi beszámolókban testi állapotok változásáról is születtek személyes történetek. Ezeket annak érdemes olvasni, amik: egy-egy ember saját megtapasztalásának, nem pedig mindenkire érvényes eredménynek.
A számunkra fontos kérdés ennél tágabb:
Milyen kapcsolatban állhat egymással az ember testi állapota, érzelmi világa, környezete, kapcsolatai és belső békéje?
Ez a kérdés ma is foglalkoztat bennünket.
Mit jelent a radiesztézia a Hunsacra szemléletében?
A radiesztézia számunkra nem attól válik értékessé, hogy mindenre kész választ ígér.
Éppen ellenkezőleg.
Kérdezni tanít.
Mérünk.
Megfigyelünk.
Összehasonlítunk.
Visszamérünk.
Tapasztalatot szerzünk.
A Hunsacra rendszerében a szakrális radiesztézia a hagyományos radiesztéziánál tágabb értelmezést kap: nemcsak a környezet mérésével foglalkozunk, hanem az ember és az általunk Létrendszernek nevezett egész összefüggéseit is vizsgáljuk. Ez a Hunsacra saját szemléleti modellje.
A szakrális terek radiesztéziai felméréséről itt olvashatsz.
A létezésed egyik legfontosabb kérdése: ki vagy valójában?
A régi meghívónkban szerepelt egy mondat:
„A létezésed számára legfontosabb dolog, hogy megismerd, ki is vagy valójában.”
Ma sem nagyon írnánk másképpen.
Lehet rengeteg ismeretet összegyűjteni.
Lehet könyveket olvasni.
Lehet más emberek válaszait követni.
De egy ponton el kell kezdenünk saját magunknak kérdezni.
Mit érzek?
Mit tapasztalok?
Mi ismétlődik az életemben?
Mire és hogyan reagálok?
Mit érzékelek a környezetemből?
Mi változik, ha én változtatok?
A szakrális ismeret számunkra nem attól válik valódivá, hogy valaki elmondja.
Hanem attól, hogy megtapasztalod.
Radiesztézia tanfolyam – ha szeretnéd saját magad megtapasztalni
Egy cikket el lehet olvasni.
Egy másik ember történetét meg lehet hallgatni.
De egyik sem helyettesíti a saját tapasztalatot.
A radiesztézia tanfolyam ezért gyakorlati képzésként épül fel. Az első szinten a résztvevők megismerkednek többek között a radiesztéziai eszköz használatával, a méréssel és a tér vizsgálatának Hunsacra által alkalmazott módszereivel; a további szintek pedig a Magyar Szakrális Anatómia rendszerében épülnek egymásra.
A képzés hivatalos jelentkezési nyilatkozata szerint ismeretterjesztő tanfolyam, nem gyógyító kezelés.
És talán éppen ezért a legfontosabb kérdés nem az:
„Elhiszem-e?”
Hanem:
„Meg akarom-e tanulni, hogy saját magam vizsgáljam, mérjem és tapasztaljam?”
Ha igen, innen tudsz továbbindulni:
→ Radiesztézia tanfolyam – szintek, időpontok és jelentkezés
Az észlelés után következik a választás
A régi tanfolyami meghívó aktualitása régen elmúlt.
A levél viszont itt maradt.
És talán éppen ez mutatja meg, miért volt érdemes újra elővenni.
Nem azért, mert minden problémánkra választ ad.
Hanem mert feltesz egy sokkal fontosabb kérdést:
Észrevesszük-e időben, mi történik velünk?
Észrevesszük-e, mi történik körülöttünk?
Észrevesszük-e, mi történik bennünk?
Észrevesszük-e, hogyan hatunk másokra – és hogyan hatnak mások ránk?
Mert egyszer csak létrejöhet egy apró rés az esemény és a megszokott reakciónk között.
És abban a résben ott van valami.