Kihez imádkozol, amikor ezt az imát ismételgeted?
Vajon tudod, kihez imádkozol? Vannak mondatok, amelyeket olyan sokszor hallottunk már, hogy szinte gondolkodás nélkül mondjuk ki őket.
Ismerjük a szavakat. Ismerjük a sorrendjüket. Talán gyermekkorunk óta velünk vannak.
De vajon értjük is, amit mondunk? És tudjuk, hogy kihez szólnak a szavaink?
Az Úr imádsága – a Miatyánk.
Vajon kihez imádkozol, amikor ezeket a szavakat kimondod?
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.)
Ámen.
Kihez szól ez az imádság? Kihez imádkozol ilyenkor?
Akkor fussunk neki.
Kihez szól ez az imádság?
Ki az, akit Atyának nevezel?
Vajon ki az akinek Te „Atyának” nevezel? Kinek az Atyja? Fényoldali, vagy sötétség oldali erő?
„legyen meg a te akaratod”?
Ki az, aki kísértésbe visz?
Ki az, aki megszabadít a gonosztól?
És kinek adja az imádkozó az országot, a hatalmat és a dicsőséget mindörökké?
Ezek kemény kérdések.
De attól, hogy egy imádságot sok millió ember mond el, még nem kell lemondanunk arról, hogy gondolkodjunk a szavain.
Sőt.
Talán éppen akkor kellene igazán elkezdenünk gondolkodni.
Mit jelent az Ámen?
Miért kell az ima végén azt mondani:
Ámen?
Kit szólítanak meg ezzel?
Ámon-t?
Hová is szól ez az ima?
Ki a címzett?
Biztos, hogy a fény oldalán áll az, akihez imádkozol, ha ezzel a szóval zárod le?
Akkor most már jó lenne, ha gondolkodnál is végre!
Nem azért, hogy azonnal elhiggy valami mást.
Hanem azért, hogy kérdezz.
Mert a hit és a gondolkodás nem kell, hogy egymás ellensége legyen.
Ámon – „Aki rejtve van”
Ámon – más elnevezésekkel Ámun, Amen, Imen, Ammon vagy Hammon – az ókori Egyiptom egyik jelentős istene volt. A kérdés az: kihez is imádkozol?
Már az Óbirodalom idejéből is ismertek rá vonatkozó említések.
Nevének jelentését általában így adják vissza:
„Az elrejtett.”
Vagy:
„Aki rejtve van.”
Neve és az imádság végén kimondott Ámen hangzásának hasonlósága önmagában is elég lehet ahhoz, hogy az emberben megszülessen egy kérdés.
És számomra itt nem az a legfontosabb, hogy valaki azonnal eldöntse:
ugyanarról van szó – vagy nincs ugyanarról szó.
Hanem az, hogy egyszer végre megálljon annál a szónál, amelyet talán egész életében kimondott.
Mit mondok valójában?
Tudod, kihez beszélsz?
Az ima nem egyszerűen szöveg.
Megszólítás.
Kapcsolódás.
Az ember figyelme, szándéka és gondolata valahová irányul.
Éppen ezért a Magyar Szakrális Anatómia szemléletében számunkra fontos kérdés, hogy amikor kapcsolatot kezdeményezünk a láthatatlan világgal, tudjuk-e, hová irányítjuk a figyelmünket, vagyis kihez is imádkozunk.
Nem mindegy, kit szólítasz.
Nem mindegy, milyen szándékkal teszed.
És nem mindegy az sem, hogy egy megtanult mondatot ismételsz, vagy tudatosan vagy jelen abban, amit kimondasz.
Lehet úgy imádkozni, hogy a száj mondja a szavakat.
És lehet úgy, hogy az Ember közben valóban jelen van.
A kettő nem feltétlenül ugyanaz.
„Ne vígy minket kísértésbe…”
Álljunk meg ennél a mondatnál is.
„És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”
Ha valakit arra kérünk, hogy ne vigyen kísértésbe, akkor mit állítunk ezzel?
Ki visz és hová? Vajon ki hallgatja meg a kérésünket és ki teljesíti azt?
És ki az, aki megszabadíthat a gonosztól?
Talán ezek azok a mondatok, amelyek fölött a megszokás miatt már átsiklunk.
Pedig éppen itt lenne érdemes megállni.
Nem azért, hogy kész választ kapjunk.
Hanem azért, hogy megszülessen bennünk a kérdés.
A kimondott szó nem mindegy
A szavakhoz jelentést társítunk.
A szavakkal megszólítunk.
Kérünk.
Hálát adunk.
Fogadalmat teszünk.
És néha olyan szavakat is használunk, amelyeknek már régen elfelejtettük az eredetét vagy a jelentését.
Ezért mielőtt kimondasz valamit újra és újra, talán érdemes egyszer megkérdezned magadtól:
Tudom, mit jelent?
Tudom, kihez beszélek?
Tudom, mit kérek?
És valóban ezt akarom kimondani?
Nem kell félned a kérdésektől.
A kérdés nem feltétlenül a hit hiánya.
Néha éppen a kérdés az első lépés ahhoz, hogy az ember ne csak ismételjen valamit, hanem megpróbálja megérteni.
Akkor kihez imádkozol?
Erre nem szeretnék helyetted válaszolni.
Pont ez lenne a lényeg.
Amikor legközelebb kimondod a Miatyánk szavait, ne siess.
Figyeld meg őket.
Mit jelent számodra az Atya?
Mit jelent a menny?
Mit jelent az, hogy „legyen meg a te akaratod”?
Mit jelent számodra a gonosz?
És mit jelent az utolsó szó:
Ámen?
Vajon csak a megszokás, és a beléd nevelt „szolgálat és a bűntudat” miatt tölt el békesség? Azért, hogy ezt is megcsináltad?
Ne azért keress választ, hogy az enyémet megtaláld.
Találd meg a sajátodat.
De előtte kérdezz.
Gondolkodj.
És tudd, kihez imádkozol. Tudd, hogy KI is vagy valójában!
Forrás az Ámonról szóló részhez: Wikipédia – Ámon (isten)
A Magyar Szakrális Anatómia szemléletéről és a láthatatlan világ érzékeléséről bővebben a Hunsacra oldalán olvashatsz.