Eljött a pillanat. Itt az idő, hogy mi is ott legyünk veletek.
A tanfolyami oktatás szünetel a koronavírus miatt. Elcsendesedni, és számvetésre tanít bennünket ez a járvány.
Figyeljük, hogy hány féle közös meditációra hív most minden önjelölt álnéven szereplő guru, mágus, stb.
Most aztán lehet közös képalkotásra buzdítani, most aztán kapnak támogatást majd azok a spirituális vezetők, akik valamilyen jól hangzó álcanevet vettek fel, hogy nehogy kiderüljön, Kovács Jolán Eufrozinának hívják Bivalyfülefarkáról.
Lehetne ezer indiai guru nevét ideírni, valamint más földrészek is rendesen szolgáltatják az önjelölt ezoterikus „megváltókat”.
Mi emberek vagyunk. Emberek, akik ebben a világban élnek, jól, vagy rosszul, de élünk. Nem vagyunk „szentek”. Nem is akarunk azok lenni.
Nem alapítunk szektát, nem alapítunk egyházat, sőt vallást sem! Egyszerűen maradunk csak dr. Császár Sándor-nak, és Csörnyei Erzsébet-nek (Lizának). Így egyszerűen.
Sándor közgazdász doktorként sokféle területen dolgozott, ma már nyugdíjasként éli életét, Liza pedig megpróbálta a rendezvény-esküvőszervezés területén megváltani a világot a virágok szeretetével. Aztán egyszer csak egy szamárcsikónak köszönhetően összetalálkoztunk 5 évvel ezelőtt. Ezt majd elmeséljük neked, ha egyszer majd ott ülünk egy tücsökzenés estén, és bámuljuk a tüzet az erdő szélén.
Születtünk itt Magyarországon, még a múlt század derekán, magyar anyák és magyar apák gyermekeként, nem éppen gazdag családban. Szerény körülmények között, tiszteljük a munkát és hálásak vagyunk, ha eljössz egy tanfolyamra és a befizetett tanfolyami díjból tudunk venni kenyeret a gyomrunkba és benzint az autóba, hogy tovább tudjuk folytatni a Sándor által lassan 20 éve megkezdett munkát.
Két különböző egyéniségű ember vagyunk, két eltérő életutunk van, de egy dolog közös bennünk. Segíteni szeretnénk felébredni, pár olyan embernek, akik keresik a lehetőségét, hogy megtudják kik is vagyunk itt a Földön valójában? Nem kell tagsági díjat fizetni, sőt köteles tizedet sem, nem kell aláírni 3 milliárd évre…, egyszerűen csak, ha teszed naponta a dolgod pár percben, érezni fogod a változást az életedben. Empirikusan kell élni. Nem kell nekünk hinni. Meg kell tapasztalni. Tényleg legyél óvatos, hová teszed oda magad!
A szakrális – szent, láthatatlan – szó semmilyen félelmetes dolgot nem hoz magával. A szakralitás szó maga jelenti azt a valóságot, amelyet csak úgy szemmel nem lehet látni, de nem azért nem látható, mert nincs ott, hanem azért mert nem látható! Vannak szerencsések – és nem szerencsések – akik látják ezt. Nem kell irigyelni őket. Nem feltétlenül áldás.
Az eredeti szándékunk ezzel a bejegyzéssel, hogy megmutassuk magunkat. Igen. Itt vagyunk. Ezek vagyunk. Emberek vagyunk.
Szólíts csak Sándornak, és Lizának. Ilyen egyszerűen.
Ölelünk Téged szeretettel, aki ezeket a sorokat olvasod.