(Kiegészítés a tegnapi posztunkhoz.)
Amikor a saját szülődet és testvéredet – miután többszöri próbálkozásra sem tudta megkaparintani a családi vagyont – hívja fel többször a nárcisz, hogy megbolondultál, és gyámság alá kell helyeztetni téged, de gyorsan… közben pedig már manipulálja a gyámhivatalt, a körzeti orvost is, hogy mekkora nagy a baj…
Aztán meg itt vannak ezek a kunkori farkú kis majmocskák, kik ezért, kik azért teszik a dolgukat, amire megbízást kaptak.
Sok ilyen majmocska van, ugye Te is ismersz párat. Sajnos léteznek és a barátainknak hittük őket…, a sors azonban osztja a büntetést.
Azt hiszik ezek az emberek, hogy bármit megúsznak, pedig nem, a nárcisz a főbűnös, de a majmocska is az…
Amikor másnak ártunk, magunknak ártunk. Fura ezt leírni, de így van.
Már maga a becstelenség, rágalmazás is szakrális bűntett. A szakrális büntetés nem olyan, ami látszik rajtad, ezt nem lehet a katolikus templomban a gyónás nevű valamivel leszedetni rólad. Nem más fogja megoldani. Magadnak kellene odaállni és tenni érte.
Arról nem is beszélve, hogy előbb vagy utóbb mindenki megkapja azt, ami jár neki. Ki-ki mennyire érdemelte meg és szolgálta meg…, tudjátok ez az igazi tanítás.
Az álszeretetből készített torták, kedvességek, bókok, kifelé mutatott cukormáz, csak eszköz… ne dőljetek be, egy célt szolgál és az a nárcisz akarata.
A háttérmunka után jön a fizikai brutalitás.
A szakralitás nem felejt. Itt minden raktárra kerül. Felkerül a lajstromba.
Szerinted érintve vagy valahogyan? Brrrr… ugye kirázott a hideg ettől a kérdéstől?
Legyél szürke kő. Hagyd tombolni.
Minden szava súlyosan igaz! Tökéletes összefoglalása a nárcizmus nevű borzalomnak, ahol nem kímélnek sem gyermeket, sem anyát, testvért… senkit sem.