Ezúton küldöm a megígért fotókat a sebesülésemről. Az első fotó a baleset után 1 hétre készült 2018. 09.08-án, a felszívódott sebről pedig 1 héttel később. Ha esetleg utána kérdezel te is, egy ilyen vérömleny a bőr alatt két hónap alatt szokott felszívódni, vagy később. Az a hely ahol teljesen eltűnt a vérömleny, az a kezed nyoma és ez nem vicc, úgy, hogy én még egyszer hálásan köszönöm a segítséget.
Ígéretemhez híven kiragadtam egy két mozzanatot az életem során történt, kis híján tragikusan végződő eseményekből, amiket én úgy gondolom, hogy a rajtam lévő áldás-energiával úsztam meg. Azt gondolom, a tanulság annyi számunkra, hogy ha módunkban áll, kérjünk áldást az újszülötteknek és a csecsemőknek, és akivel dolgunk van.
Az első életveszélyes eset 5-6 éves koromban történt, amikor a húgommal építkezési területen csavarogtunk. A húgom egy meszesgödör szeléről tanulmányozta, milyen mély lehet a gödör alja, mikor megcsúszott és bedőlt az árok szélével együtt. Ő olyan 4-5 éves lehetett és mellig elsüllyedt. Én gyorsan segítéségére siettem, de én is belecsúsztam a mészbe. Arra, hogy pontosan hogyan tudtam őt kiráncigálni, és én hogy másztam ki, nem tudom, csak arra emlékszem, hogy nyakig meszesen mentünk haza.
A második történet 16 éves koromban történt. A legjobb barátommal, Bercivel télen, halastavon korcsolyáztunk és Bertold alatt beszakadt a jég, és a jég alá került. Miközben próbáltam kihúzni, én is beszakadtam. Nagy nehezen végül kimásztam és őt is kihúztam. Ez a történet az előzővel abban közös, hogy pontosan itt sem tudom, hogyan kerültünk ki a jég alól, de ezt is megúsztam.
A harmadik történet az 18 éves koromban történt, enyhén spiccesen a gyöngyösi huszár szoborra másztam fel, ez egy bronz lószobor rajta egy huszárral, ami a talapzattal együtt 3 méter magas. Felültem a huszár mögé a lóra, elvesztettem az egyensúlyomat és hanyatt estem le a fűbe. Az esés ereje úgy kiütött, hogy megállt a szívem és a légzésem. Az egyik barátom Lunga, mentős tanuló volt, akivel egyébként nagyon ritkán lógtunk együtt, de most épp ott volt velünk. Ő azonnal újraélesztett és 1 perc múlva észnél voltam megint. Ennek a dolognak az érdekessége az, hogy én pontosan el tudtam nekik mondani, hogy a leesésem után mit csináltak körülöttem. Az igaz, hogy én nem emlékszem fényekre, meg alagutakra, de biztosan állíthatom, hogy nem a testemben voltam az esés után 1 percig.
Pár szót a motorbaleseteimről. 16 éves koromtól motorozok, összesen 4x volt találkozásom balesetből kifolyólag az aszfalttal. A legsúlyosabb 45 éves koromban volt, amikor 70-80 km/h sebességgel frontálisan összeütköztem egy terepjáróval. A hatalmas repülés után csak a kezem tört el.
A legutóbbi motorbalesetem – amit megosztottam veletek a fényképekkel együtt – nem rég történt, de itt már elég hibásnak érzem magam, legfőképpen azért, mert nem kértem az égiek segítségét az utamhoz. Ennél a balesetnél a lábujjaim és a bordám tört el, és az oldalam zúzódott össze. Tehát mikor a szakrális feladatainkat végezzük, úgy gondolom, hogy különös odafigyeléssel kell az Égieket kérni, hogy segítsenek, mert ez sok esetben életbiztosítás számunkra. Ehhez még hozzáfűzöm, hogy a megdöbbentő gyors gyógyulásomat a Szakrális Ébredés oktatóinak is köszönhetem, mert most, amikor ezt a levelet írom 3 héttel a baleset után, már biciklizek, dolgozok, és gyakorlatilag 90%-osan felépültem, és a vérömlenyek a bőr alatt felszívódtak. Az eddigi tapasztalataim szerint az ilyen balesetből 3 hónapig tartott ennyire felépülni.
Most egy más jellegű, édesapám gyógyulásával kapcsolatos dologról írnék. 40 éves koráig elég keményen italozott, majd abbahagyta, de rászokott a nyugtatókra és kedélyállapot javítókra. A gondolkodása nagyon lelassult és szinte beszélgetni sem lehetett vele, olyan lassan beszélt. Másfél éve tisztítom rendszeresen, de eleinte még nem voltak változások. A hármas tanfolyam elvégzése után már olyan helyről tudtam kérni, hogy látványos eredmények születtek. Apám mostanra leállt a gyógyszerekről, összefüggően beszél és a gondolkodása is teljesen felgyorsult.
Lenne még sok minden, amiről tudnék írni. Majd egy másik alkalommal.
Még annyit, hogy a fiam és a lányom is azért végezték el a tanfolyamot és érdeklődnek a szakrális dolgok iránt, mert nekik is folyamatosan kértem szakrális tisztítást és segítséget.
Üdvözlettel: István
