Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére
Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert “megbűnhődte már e nép”!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét…
Kedves Barátaim!
Mi nem “lélekcsoporthoz”, hanem TUDATKÖZÖSSÉGHEZ tartozunk ! Mindenki oda tartozik, aki magyarul gondolkodik és magyarul beszél, és főleg “magyarul” cselekszik! Ez független a genetikától!
A vértanúk utolsó mondatait olvasva, néztem a tábornokok nemzetiségi hovatartozását és eszembe jutott a Magyarok Lélekközössége. Tényleg nem az számít, mi áll az útlevelünkben, hanem, hogy melyik lélekcsoporthoz tartozunk. Ez egy élet igazi kihívása is lehet….
Magyarként kellene cselekedni gondolkodni, ismereteket szerezni ( nem csak dobolni).
http://www.magyartudat.com/az-aradi-vertanuk-utolso-mondatai/