Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok Istenére Esküszünk Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert “megbűnhődte már e nép”!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét…

Kedves Barátaim!

A vértanúk utolsó mondatait olvasva, néztem a  tábornokok nemzetiségi hovatartozását és eszembe jutott a Magyarok Lélekközössége. Tényleg nem az számít, mi áll az útlevelünkben, hanem, hogy melyik lélekcsoporthoz tartozunk. Ez egy élet igazi kihívása is lehet….

Magyarként kellene cselekedni gondolkodni, ismereteket szerezni ( nem csak dobolni).

http://www.magyartudat.com/az-aradi-vertanuk-utolso-mondatai/