Tanítványainknak szól.
Sokszor találkozhatsz olyan kicsi gyerekkel, akik egy multis bevásárláskor, vagy akár a piacon, vagy a kórházban hisztérikus rohamot kapnak. Hadakoznak a kezeikkel, szinte megállás nélkül üvöltenek akár órákig is. A szülő nem tudja beültetni a kocsiba, vagy épp onnan kivenni, a nagyáruház padlóján fetrengenek, vagy a babakocsiba bekötve próbálnak menekülni.
Ilyenkor gondolj arra, hogy a szakrálisan fejlett gyerekek sokkal érzékenyebbek mint Te vagy a társaik.
A normál esetben kellene a szülőtől engedélyt kérni, de amikor szakrálisan fejlett gyerek próbál menekülni a szakrálisan nagyon koszos tér-től, akkor nem kell engedély a szülőktől. Te csak tedd, amit tanultál tőlünk.
Tisztítsd meg a TERET és tisztítsd meg a gyereket gyorsan szakrálisan. Úgy ahogy tanultad. Rászánsz 2 azaz kettő percet. Neked ez semmi, neki valószínű az egyetlen lehetősége a békés nyugalmas életre.
Aztán pedig a nyakadban függő csodával tedd a dolgod amit tanultál a tanfolyamon.
Tedd meg, mert Ő csak ott, rád számíthat. Senki másra. A tudatlan szülőkre biztosan nem. Sokszor történt már meg velünk, hogy ilyenkor szinte varázsütésre 3-5 perc múlva a gyerekek lenyugszanak. Segíts ezeken a szerencsétlen gyerekeken. A szülők… hát ők úgysem értik meg, ne is nagyon próbálj nekik magyarázni. Akinek van füle rá, az úgyis megkérdezi hogy mit csináltál amikor magadban motyogva ott álltál a polc mellett, ha tudatod vele előtte, hogy próbálsz csinálni valamit. Amikor olyan a fizimiskája a szülőknek, akkor ne is próbálkozz…. ők akik ha ezer évig élnének, akkor sem értenék meg mi is történik szegény kölyökkel.
Ez a mai történet ami megesett ma velem…. de sok-sok esetben kipróbált dolog.
Egyre több az ADHD-val diagosztizált gyerek, egyre több az autizmus spektrummal küzdő gyerek… szólj a szülőknek, nem szabad elfogadni. Tegyenek már végre valóban valamit a szemük fényéért.
Tavaly nyári történet ugyan, de a fiam iskolájába járt egy kislány aki évek óta nem beszélt. Nem beszélt senkivel. Mutista. Jó kis szakszó. Úgy végezte el az általános iskolát, hogy senkivel sem kommunikált. Virágnak hívják. Véletlen találkozás volt a miénk. Segítettem, ahogy csak tudtam. Rászántam 5 egész percet.
A szülőknek viszont előtte szóltam. Csinálok valamit figyeljék a gyereket.
Egy hét múlva csöngött a telefonom. Anyuka hívott. Virág egész hétvégén beszélt. Még idegenekkel is, mert vendégségben voltak valahol a családdal.
Szerinted az anyuka vagy az apuka ezután eljött egy 1 napos tanfolyamra, hogy megtudja mi is történt valójában a 14 éves lányával, akivel 14 éve nem tudott kommunikálni?
Szerinted természetesnek vette a változást?
A választ rád bízom. Ezután beíratták egy egyházi iskolába, ahol gyaníthatóan még borzasztóbb volt szakrálisan a tér mint az általános iskolában…. nem tudok róla semmit, de ahogy nézem távolról újra visszakerültek rá azok a káros szakrális alkatrészek és jelenlétek, akik szinte és szó szerint befogták a száját, hogy ne beszéljen.
Ritkán írok le ilyen történeteket, de úgy érzem most már kell ezekről is beszélni.
Adni úgy a legjobb, hogy nem tudod ki is az, aki valójában kapta a segíts-Ég-et. Ne a hálálkodásért tedd meg. Tedd meg azért, hogy esélyt adj egy rászoruló gyereknek, vagy akár felnőttnek. Megkérdezés nélkül csak olyan esetben cselekedj ha érzed, hogy aki rászorul szakrálisan fejlett.
Ma feltette valaki a kérdést, hogyan lehetne a HIT-ét erősíteni? A válaszom az, hogy így. Segíts és amikor nézed a változását a helyzetnek, megérzed a kegyelmét ennek a helyzetnek akkor a HIT is erősödni fog benned.
A hit az nem az egyházat, vagy a vallást jelenti. A HIT a biztos tudás és a biztos tudásnak a kegyelmi állapota abban, hogy létezik valaki, vagy valami felettünk, akik a szeretetükben fürdőztetnek minden nap!