Bizonyára ismered az érzést. Jön egy gondolat. Nem jó.
A szíved dobogni kezd, előbb a mellkasodban, aztán a torkodban, majd a gyomrod magasságában is érzed, tisztán hallod a szívverésedet.
Ilyen lehet a földi pokol. Megélik azok akik pánikbetegségben szenvednek.
A földi poklot ezen kívül magunknak is okozhatjuk. Talán már találkoztál olyan emberrel, akinek a kommunikációjában két másodperc alatt észlelted, hogy egy pesszimista, degeneratív szemléletű emberrel beszélsz. A szavak szinte úgy hullanak ki a szájából mint a mázsás kövek. Epés, keserű mondatai szinte fájnak, mert a tudatod őszinte tisztasággal tiltakozik ellene.
A pesszimistának minden fekete, vagy ha jó napja van, akkor sötét szürke. A gondolatai mételyszerűen fúrják át a mentális védőburkodat. Majd vipera nyelvével mar bele a pillanatodba, a gondolataidba, az életedbe.
Nem. Nem. Nem. Meg kell tanulni kimondani ezt a szót. Tanuld meg. Aki nemet mer mondani bizonyos dolgokra, azt jelenti hogy rendben van belül. Nem kell mindent elfogadni. Sőt nagyon nem kell elfogadni. Ne hagyd, hogy ártsanak neked.
A pesszimistának leomlik a híd, ha arra gondol hogy építeni kellene. Az optimista pedig talicskát ragad, és építeni kezdi a hidat akárhová is vezessen, mert a megoldásra törekszik.
A pesszimista pedig gerjeszt egy olyan mezőt maga körül amely olyan gyorsan megbetegíti, amennyire gyorsan ezt el is képzeli magának.
Most ennél a mondatnál lyukadtunk ki a lényeghez. Ami Te magad elképzelsz magadról, vagyis generálod… olyan leszel, olyan lesz a vállalkozásod, olyan lesz a családod, olyan gyerekeid születnek… ezer arca van annak milyen rossz is lehet neked, ha ezt rakod bele a Te öngerjesztő meződbe. Sokan így intéznek el maguknak egy jól hangzó daganat diagnózist, vagy akár egy üzleti csődöt is.
Mi emberek nem akárkik vagyunk a szakrális létrendszerben. El tudunk intézni magunknak bármit. Annyira, hogy még ki is tudjuk alakítani magunknak azt a végrehajtó rendszert ami kell, hogy szépen meg is történjen minden rossz, vagy jobb esetben a jó.
Ne ragadjunk le az érzelmeknél. Az érzelem is egy szakrális alkatrészünk. Hiába keressük az érzelem megbetegítő okát, ha nem foglalkozunk a szakrális végrehajtó rendszerrel. (Olyan mintha a torta egésze helyett csak egy szeletet vizsgálnánk.)
Az egyik legfőbb törvény, vonzás törvény. Plusz erre jön az öngerjesztés tudománya… és kész is a Te kicsi világod.
Töltsd fel jóval a rossz helyett! Csodálkozz rá a világra. Egy különleges felhőre, egy virágsziromra, a gyermeked mosolyára, bármire…csak ne a rosszra koncentrálj! Szakrálisan, azaz nem látható szinteken elindulnak a tisztulási folyamatok. Kitisztul a fejed, mosolyog a szemed pár percen belül.
Magadnak teszel vele jót és mindenkinek.
Amennyiben mindenki pozitívan állna hozzá az ismert világunk jövőjét illetően, akkor nem érezné úgy az ember jelenleg, hogy káosz van és mindenki csak panaszkodik. Halkan jegyezzük meg, hogy ez egy tisztulási folyamat jelenleg. Lehet most azt mondjátok, hogy optimisták vagyunk! Igen. Optimisták. Változás lesz! Nem lesz, már van!
Éld meg a napjaidat örömmel! A változás jót is hozhat. Megtanulod majd, hogy a magyar ember vásároljon magyar terméket, megtanulod majd felásni a pázsitodat a kertedben és krumplit termelsz rajta, megtanulsz majd vermet ásni a kertedben télire és vermelni a téli táplálékodat, megtanulsz nem kiszolgáltatottnak lenni az úgynevezett piacgazdaság szereplői felé. Megtanulod értékelni a perceket amelyeket a családoddal tölthetsz. Alkalmat kaphatsz rá, hogy lásd a gyermeked mosolyát és könnyeit. Jelen lehetsz amikor szüksége van rád, és akkor is, amikor magadnak van szükséged saját magadra.
Egy séta, egy fél óra csend. Ez jár neked. Elcsendesedve. nyugalomban ismered fel az élet szépségeit, csendjeit, mézcseppjeit. Teremtve meg magadnak az egészséget, és az öröm nektárját az életed minden percében.