Sejteni valamit egy dolog, de bizonyosságot szerezni róla…, amellett már nem mehet el az ember, nem lehet nem tudomást venni róla, nem lesz olyan, mint előtte. Nem is lehet!
Velem ez történt, amikor az 1-es szakrális ébredés tanfolyamon teltek az órák és napok, majd a 2-esen, 3-ason, 3 pluszok alkalmával, 3-as ismétléskor, és ami még előttem van…
Hallgattam a Hunsacra oktatóit, próbáltam rendet tenni a fejemben, ahol kavarogtak az addig olvasott, hallott, látott, érzékelt, fontosnak tartott dolgok. Döbbenetes volt, ahogy az ismertetett rendszer/világ részeiként felbukkantak, kiegészültek és így egy sokkal hatalmasabb és összetettebb egész kezdett összeállni. Na persze csak amit éppen fel tudtam fogni, beengedtem, megértettem. Meg persze félelmetes is volt meg lelkesítő is és felháborító, miközben az önbizalmi kétségeimet igyekeztem kezelni.
Visszatérve a hétköznapokba nem lett jobb abban az értelemben, ahogy egy fájdalomcsillapítótól várjuk, hogy ha bevettük, legyen vége a fájdalomnak. A szakrális értékrend szerint nincs kicsit, vagy amikor van rá időm, vagy amikor eszembe jut. Alapjaiban kell kicserélni az információkat és úgy látni, élni, gondolkodni, CSEL-ekedni! a Hunsacra oktatójának hasonlata alapján, le kell olvasni mindenkit a számháborúban és legfőképp megtudni a saját számunkat! Ehhez pedig nagyon cselesnek kell lenni. Akkor aztán van eredmény, bizonyíték, változás.
Ez az egész hihetetlen, felfoghatatlan, vég nélküli és annak ellenére, hogy rengeteg dolog/ember/körülmény/probléma akadályoz a továbbhaladásban ezen az úton, kétségem sincs, hogy erre kell tovább menni! És ez a bizonyosság megnyugtató, ahogy az a rengeteg támogatás, amit a Hunsacra oktatóitól kapok lassan két éve.
Eszter Budapestről