Skip to main content

 

Egy olyan világ, melyet csak igazán az az ember érti meg, aki már járt magasan Erdély szívében a hegyekben.

Ősz van. Az ősz Erdélyben örök emlék marad a szívünkben. Érezhető fájdalom és hiány van a szívünkben, mert az idei októberi kirándulás kimaradt. Innen üzenjük erdélyi barátainknak, hogy megyünk, ahogy tudunk. Ott a helyünk a gyökereknél ősszel, télen, tavasszal és nyáron…

Megmutatok egy családot nektek:

Ott, ahol a kutya ugatását illik komolyan venni, ott ahol a kutyust és a kecskét az emberrel együtt is elviszi a medve… ott ahol az időnek a sajtkészítés során csak akkor van értelmezhető értelme, ha a sajtot, amelyet készít a gazda éppen, azt figyelemmel és szeretettel teszi. Amint  kedvetlenül áll hozzá a munkához, a sajt nem sikerül. ( Talán érdemes ezen kicsit elgondolkodni, folyt. köv… )

Nem bizony, nem ugranak le valamelyik multi-ba tojásért és húsért. Ismerik az állatot akit megesznek. Tudják, hogy mikor volt beteg és hogy mit adtak neki. Tudják mert a zsigerükben van minden, amely a fennmaradáshoz kell ezen a csodálatos helyen.

Lehet, sőt biztos, hogy itt nincs ideje  az itt élő embereknek nézni a hazugságládát, valamint szinte biztos, hogy minden perc, amelyet itt töltenek e földgolyón, azt értelemmel és értékkel töltik meg.

A csend az ember legjobb barátja. A csendben hallja meg az igazat. Az igazság időnként fájdalmas dolog. A fájdalom viszont nemesít, előbbre visz akkor amikor nem is sejted, hogy mitől is sikerültek annyira jól a dolgaid.

A régi megszenvedett fájdalmad gyümölcse, vagyis az ismeret, a tapasztalat húzott ki a bajból. Aztán egyszer csak nyugtázod: ez most olyan egyszerűen ment.

Valóban. Minden egyszerű csak kellően sok fájdalmat kell hozzá megélni. A csuda vigye el!

Őket szeretném nektek bemutatni:

 

Salamonék erdélyi tanyája