(Fontos figyelmeztetés! Minden esetben először az orvosát keresse fel. A pontos diagnózis és az orvosi beavatkozás elkerülhetetlen.)
Amennyiben ezeket az utakat már megtette és szeretne még szakrális segíts-ÉG-et kérni, akkor megteheti. A Magyar Szakrális Anatómia 1-es tanfolyama elvégzése után megtanítjuk arra, hogyan legyen egész-s-ÉG-es, hogyan tud saját magának napi szinten segíts-ÉG-et kérni….
Idézet egy aggódó felnőtt lány leveléből:
„Drága Liza!
Szeretném leírni mi is történt velünk a napokban…
Nagyjából 3 éve lett szoros kapcsolatom az anyukámmal és apukámmal. Előtte sajnos volt pár elvesztegetett évünk, de hiszem és tudom, hogy semmi sem véletlen – most kellett újra egymásra találnunk. Anyunál 2023. február hónapjában rosszindulatú melldaganatot diagnosztizáltak. Mi úgy tudtuk, hogy 2 daganat van a mellében, a hónalj nyirokban nem volt szerencsére. Kértem a segítséget, úgy éreztem ezzel a feladattal nehezebben birkózom meg. Azonnal segítségünkre voltatok. Nem felejtem el azt a napot, amikor anyukám sírva hívott fel telefonon; közölte velem a hírt és kérte „anyukám segíts, rosszindulatú melldaganatom van”
Előző napokban történt egy eset velem. Hajnalban kóboroltam a mosdó felé, amikor egy ember alakban árnyék tűnt fel előttem, ami elől gyorsan kitértem. Nem féltem, valahogy úgy éreztem, hogy köze lehet ahhoz az álomhoz, amiben a már 18 éve halott nagymamámmal beszéltem (itt szeretném jelezni, hogy nagyon szoros szeretet kötelék volt köztem és mama között). Nagymamám álmában ült a megszokott kis székén a német kályha előtt. Szomorú volt, lehajtott fejjel nézett maga elé. Én akkor odaléptem hozzá, kérdeztem hogyan érzi magát?!
Válasza: „Anyukám, segíts! Beteg vagyok!”
Utána értettem csak meg, hogy úgymond előre jelezte anyu betegségét. Tudtam, hogy egyetlen út, az igaz hit és szeretet, amiben én már évek óta hiszek, azaz a Magyar Szakrális Anatómia. Te és Sándor. Akiknek végtelen hálával tartozom, míg élek.
Édesanyám eljött velem az egyes tanfolyamra. Álmomban sem reméltem, hogy ő ott fog velem ülni. Az ott hallottak igenis megfogták, szavával élve egyáltalán nem volt idegen tőle semmi. Az egész tanfolyam alatt különleges érzés fogta át. A beavatás után, úgy érezte, hogy őt „elvitték onnan” nehezen „jött vissza a tanfolyamra”. Majd ezt követően a mellében nyilalló érzések voltak, de nem érezte magát rosszul. Óriási erővel és szeretettel ment el a tanfolyamról. A tanfolyam után pár héttel kezelőorvosa a műtét előtt kért egy kontroll mell MR vizsgálatot. A vizsgálat eredménye, a korábbihoz képest:
A bal emlőben szövettanilag igazolt invazív malignus (BIRADS 6) egygócú, a bimbót ínfiltráló folyamat igazolható.
Egyéb eltérés az emlőkben és a vizsgált régióban nem igazolható. Tehát a 2 daganat helyett pár hét leforgása alatt már „csak” 1 daganat volt érzékelhető.
Nem hittünk a szemünknek! Hogyan is? Mi is történt? Hiszen 2 db daganatot diagnosztizáltak. Könnyes szemmel értettük meg, hogy mi is történhetett akkor Budapesten, az egyes tanfolyamon.
Anyukám az óta is töretlen hittel teszi a dolgát, ha bizonytalan megkeres és megbeszéljük. Segítek, amiben csak tudok neki, nekik. Kapcsolatunk egyre mélyebb és egyre több szeretetet adunk egymásnak.
Megműtötték, sajnos a műtét nem sikerült jól. Egy szombat hajnali napon csörgött a telefonom. A vonal másik végén ő volt, éreztem a hangján nagy a baj. Azonnal siettem a segítségére, bár azt sem tudtam hirtelen hol vagyok, hajnali fél 2-kor még a kisfiam közel 40 fokos lázát csillapítottam. Senkinek sem kívánom azt, amit én akkor ott átéltem. Horrorfilmbe illő jelenet volt. Édesanyám hónaljában lévő sebe szétnyílt, rengeteg vért veszített. De nem volt egyedül… Hatalmas erő kerítette birtokába, mire kiértek a mentők addigra már stabil állapotban volt. Szerencsére a városban élő orvos is a segítségére jött. Bekerült a kórházba, száguldottunk a mentő után édesapámmal. A kórházban újra elájult, ráadásul a karjaimban. Akkor és ott úgy éreztem, hogy most jött el az a pillanat, amikor segítséget kell, hogy kérjek Tőled és Sándortól. Nem volt erőm. Semmire. Úgy éreztem egyedül vagyok, de hitem nem hagyott el. Éppen igyekeztek az orvosok anyukámat újra visszatéríteni az élők sorába, azonnal vitték is a műtőbe.
Zokogva hívtalak titeket, Sándort értem utol, majd Téged. Amit akkor és ott tettetek, azt nem lehet leírni szavakkal. Ott, akkor nem voltunk egyedül. Éreztem, hogy ott vagytok, és még sokan mások is. A halál árnyékában jártunk, de nem adtuk fel. Ennél nem kell több mint, amikor a saját bőrünkön tapasztaljuk miben is hiszünk. Milyen ereje van a hitnek, annak a rengeteg ismeretnek és tanításnak, amiből én igen keveset tudok. És mégis. Hittem abban, hogy nem lehet az, hogy most veszítsem el édesanyámat. Hiszen most kaptam vissza újra őt.
Amikor kérek, most már tudom, hogy hová tartozom, hogy nem akárki vagyok. Nem „csak egy anya vagyok, nő, állampolgár”. Nem vagyok egy öntelt hólyag, aki azt hiszi, hogy a spirituális világban ő a legnagyobb mester. Sándor olyan kapukat nyit meg, amiért mindig fel kell állni – induljunk bármilyen mélyről is. És igen, hiszem és tudom, hogy a kéréseim mindig meghallgatásra kerülnek, nem vagyok egyedül. Nem vagyunk egyedül. Az egyensúlyhoz kell a jó és a rossz is. Kell a fény és a sötétség. Akkor, én tudtam, hogy a sötétség árnyékában járok. És azt is, hogy, nincs az a sötétség, amit a fény le nem győz.
A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi azt, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja, amiben hisz. Közhelyesnek tűnik, mégis a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mit is jelent számomra Sándor és a Te tanításod.
Zárom soraim, könnyes szemmel; mély és őszinte szeretettel, amit irántatok érzek mindenféle elfogultság nélkül.
Alázattal kérem, a Magyarok Istenét segítsen nekünk, hogy minél többen részesei lehessünk annak az ismeretnek, amit még nem tudunk; és legyen mindig erőnk felállni.
Milliószor ölellek Titeket.
……… ”