EGY SZAKRÁLIS KUDARC
Egy fiatalember eljött az alapfokú tanfolyamra az édesanyjával, mert annyira dadogott, hogy még be sem tudott mutatkozni. Az egyetemen már kérvényezte, hogy mindenből írásban vizsgázhasson, mert képtelen szóban kommunikálni.
Néhány hét múlva megtudtuk attól az orvostól, aki elküldte Őt a tanfolyamra, hogy szinte folyékonyan beszél, mindenki döbbenetére, majd nem jött tovább a „kettes” tanfolyamra.
Ezután visszaesett, de nem olyan szintre, mint korábban, míg végül eljött a további két tanfolyami szintre és egyszer csak megírta nekünk, hogy szinte hibátlanul tud beszélni.
Beszéltünk(!!!) vele telefonon és kértük, hogy ossza meg a szakrális útjának élményeit és ezzel adjon reményt másoknak is, de ezt hosszabb ideje hiába vártuk, ezért írom én le a történetét.
Eszembe jut egy másik eset is, amikor Kunszentmiklós egyik ismert embere a Honvéd Kórházban a prosztata rák utolsó (kóma) állapotában volt, amikor – egyik ottani tanítványom tanácsára – felhívott a veje, hogy segítsek.
Én mondtam, hogy amit tudok, megteszek azért, hogy helyreálljon a rend az após szakrális lényében, de kértem, hogy Ők pedig KÉRJENEK, ne imádkozzanak, hanem kérjenek!
Heteken keresztül mint rendesen most is ingyen foglalkoztunk az apóssal, majd a végén teljesen meggyógyulva távozott a kórházból és ekkor az após felhívott telefonon (soha nem láttam személyesen).
Megköszönte a közbenjárásomat, én pedig jeleztem, hogy tartozik valamivel nekem.
Tartozik azzal. hogy eljön valaki az én tanfolyamomra a családjából. Évek óta senki sem érdeklődött az ismereteim iránt a családból!
Mit tanultam ebből?
1. A Hit, a legnagyobb helyreállító erő, ami nem azonos fogalom az egyházzal, a vallással!
2. Nem muszáj mindenáron átvinni a vak embert a másik oldalra, mert nem biztos, hogy ott lakik!
3. Megerősített engem, hogy az ismereteim tekintetében jó úton járok!
4. A kudarc a legfontosabb tanító!
Ez a kudarc nem az én kudarcom!