„családtagot leszedünk pszichiátriai gyógyszerekről”

Az én örömöm

Eddig valójában csak vegetáltam…
Futtattam valami programot, ami igazából nem az enyém. A testemhez és a testhez kötött elméhez tartozik. Ami efölött van, arra nem nagyon tudtam rálátni.
Minél többet használom az itt tanultakat, úgy érzem, hogy új értelmet nyert az életem. Mintha most kezdenék élni.

Az sem kis dolog, hogy családtagot leszedünk pszichiátriai gyógyszerekről, mert erre senki nem adott egy lukas garast sem. Őszintén szólva még én is csak egy negyedet. Meg hogy a fodrászatban nyitás óta sohasem ment az óra, csak elemcsere után 1-2 hétig. Amíg egy pár perces szakrális nagytakarításon át nem esett az épület…

De az még sokkal nagyobb dolog, hogy rátaláltam egy világra, amiről eddig csak sejtéseim voltak,  megérzéseim, vagy egyes írások által képfoszlányok. De sem a világvallások, sem az ezoterikusnak vagy spirituálisnak mondott könyvek, írások, tanfolyamok nem foglalták össze így komplexen a minket körülvevő, szemnek láthatatlan valóságot. A földi valóság mozgató szálait, erőit. A mi erőinket és a Hátországot.

Higgy Istenben! De mi Isten? Hol van? Hogy néz ki? Ha már azt írták, hogy az ő képére teremtett bennünket… Félreértelmezések sora. Higgy a feltámadásban! Mi támad fel és hova? Annyit azért hallunk egy temetésen, hogy a megboldogult valóban boldog, mert a lelke halhatatlan. De hova lesz? Mi lesz a lélekkel? Azon túl, hogy eljut az Atyához. Kérdés kérdés hátán…
Mostanáig.

Kaptam egy -a műszaki agyamnak is- racionális meghatározást a Létrendszerről, amiben sokkal több dolog került a helyére, mint eddig bármikor. Most már csak a nem racionális agyféltekémet kellene nagyobb fokozatra kapcsolni, de ez is elindult.

Az igazi boldogság az, amikor „indok nélkül” érzel örömöt. Pillanatokra már ez is sikerül. De még ezt is lehet fokozni: a legnagyobb, amit megkaptam a két és fél év alatt: a Hitem. Életem egyik legnagyobb szellemi kihívása volt, hogy eljussak idáig, még a születési képletemben is benne van.
Most már valóban hiszem és tudom, hogy nem hagytak minket magunkra. És most már én is hiszem és vallom, hogy az Égiek, az Égi Világ, Isten az ő képére teremtette az embert: emberként kaptunk  isteni, égi képességeket. Valamint kapcsolatot a Hátországhoz.

Hálával gondolok arra, aki erre az útra segített.
És kivétel nélkül mindenkire, akitől akár csak egy-egy mozaikot kaptam a kirakóshoz.
Áldás kísérje Mindnyájukat az útjukon! És Mindnyájunkat! 🙂

Tibor