Az önzetlen szeretet

 

Minden nap élni kell! Minden nap szeretni kell!

Tudom, ez nem megy sokszor. Vannak benne zökkenők, erőt igénylő nehéz pillanatok. Nehéz meglátni a téged gyűlölő emberben a szépet, és jót. Ilyenkor az jut az eszembe, hogy valaki biztosan szereti őt is. Valaki csak van ezen a földön aki elfogadja őt olyannak, és olyan gyűlÖLettől vezéreltnek mint amilyen ő, az aki bánt téged. Valahol belül csak vágyik ő is a szeretetre. Biztosan érzi és tudja az ilyen ember, hogy nem boldog. Biztosan nem boldog. Ez a boldogtalansággal kevert csalódás pedig, ott van az arcán ezeknek, szinte egy egész estés mozifilm a tekintetük. Sírnak és zokognak belül, pedig csak kicsik… nagyon kicsik.

Ez a nagy gyűlölet, ez a nagy taktikázás inkább olyan mint a reflektor. Rávilágít a gyűlölködő ember kicsinységére, vesztettségére, elhibázott létére, és kicsiny önértékelésére. Minél kisebb valaki, annál nagyobbnak akar látszani, annál nagyobb autója és háza lesz, fel lesz ékesítve nagyon drága kütyükkel és technikai eszközökkel. Miért nem érvényesül a szeretet ezekben az emberekben? Miért nem tud odafigyelni nyitott szívvel másokra? Miért nem tud hallgatni, amikor hallgatni kellene, és miért nem tud válaszolni, amikor válaszolni kellene?

A szeretetet nem kilóra adják a boltban. A szeretetet ki kell érdemelni. Aki nem érdemel szeretet az nem is kap tartósan. Kezdetben talán igen, de aztán ez a szeretet átalakul valamilyen áramló csatornává, majd szétfolyik és lesz belőle valami,- sokszor félelem- ami már nem igazán szeretet. Aki pedig nem tud szeretni, előbb vagy utóbb gyűl-öl-ködővé válik. Igen az öl.

Egy gyermekorvostól hallottam, hogy a gyerekek nagy része nem igazán a betegségtől magától beteg, hanem a szeretetlenségtől…!

Emberek, itt aggódunk a korona vírus miatt, miközben otthonainkban a gyűlölködés folyik.  A házasságok jóval több mint fele válással végződik. A gyerekek szinte apa és anya nélkül nőnek fel egy problémás válás után, miután a szüleik elvették tőlük a gyermekkorukat. Ébresztő! Annak, akinek igaz szeretet van a szívében, az nem halhat bele egy kis vírusba, mert annak az embernek az immunrendszere erős. Viszont aki folyton csak azt nézi, hogy hol, és kit, és hogyan lehetne még jobban elkaszálni… na kérem ő csomagolhat, mert új világ érkezik el lassan szépen. Ez már más világ lesz. Megtanítják nekünk a leckét. Kinek így, kinek úgy!

 

 

Juhász Gyula: Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy felettünk csak az Úr itélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.

Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.

 

 

 

 

Egy állat miért képes az önzetlen szeretetre? Az állatok miért tartanak be íratlan törvényeket?