Skip to main content

Köszönöm még egyszer a tegnap esti segítséget! Hajnalban még felébredtem és éreztem, hogy valami még nem „100-as”, így kértem újra én is magamnak és visszaaludtam. Reggelre szépen helyreállt a rend, a panaszok minimális szintre csökkentek, nagyon jó érzés volt! Köszönöm!

Gondoltam, leírom a 3 nappal ezelőtti álmomat, hátha van annak is jelentősége. Régebben is írtam, hogy sok esetben heves szívzakatolással ébredek. Gondoltam, hogy már az ébresztő csengőhangom is sínre tesz és indítja a konfliktust, ezért meg is változtattam. Aztán most kedden már félig ébredező állapotban azt éreztem, mintha valami fekete függönyszerű leszakadna előttem és körbevenne. A feleségemnek úgy mondtam el, olyan volt, mintha felülről rám dobtak volna egy papírzacskót és vele leszakad a sötétség. Mint amikor gyerekkorunkban el akartuk fogni a legyet és rádobtunk egy poharat. Na, ehhez hasonló volt, és szinte álmomban ugrottam egyet a hirtelen rémülettől és ez felébresztett, és hevesen kezdett zakatolni a szívem.

A következő másodpercekben meg is jött a gyomorfájdalom, ami addig nem volt, mert éjszaka is többször felébredtem, de akkor még nem voltak panaszaim. És ami még érdekes volt, hogy a következő másodpercekben megszólalt a telefonom ébresztő hangja. Rájöttem nem az ébresztőhang tesz sínre.

Még valami, amit úgy érzem, le kell, hogy írjak. Úgy 3 hete valamiért elkezdtem olvasni a Hooponopono könyveket. Elolvastam hármat is és jónak találtam. Elkezdtem csinálni és segített a munkahelyi stressz oldásában. Így kezdtek megváltozni a dolgok, sokkal nyugodtabb voltam a munkahelyen, a reggeli induláskor jelentkező gyomorgörcsök is kezdtek lecsendesedni. Már nem úgy tekintettem a munkahelyemre, mint valami szükséges rossz és kerülendő dologra, hanem csak úgy, mint egy munkahely a sok közül, amivel dolgom van. Kezdtem elfogadni, megszeretni.

Az egyik könyvben azt írták, más technikát e mellett ne használjunk, mert a tudatalattinkat (belső gyermek) megzavarja, és nem tudja, hogy melyik technikával segítsen megoldani a problémákat.
Na, ettől egy kicsit el is bizonytalanodtam, hogy használhatom-e ezt párhuzamosan a szakrális radiesztéziával.
És tegnap reggel, amikor munkába készültem, zuhanyozás közben feltűnt, hogy nincsenek panaszaim. Kezdtem azon gondolkodni, hogy lehet, hogy tényleg a Hooponopono segített ezt megoldani, és lehet, hogy nekem ez a megfelelőbb technika a problémáim megoldásához?

Ugyanis a szakrális ismereteimmel eljutottam oda, hogy feladtam, vagy legalábbis azt mondtam, hogy ennél többet én már nem tudok ebből kihozni, bármennyire erőlködök is, hiszen jó 1 éve célirányosan kerestem a megoldást, folyamatosan bújtam az anyagot, a legfontosabb tisztításokat, kéréseket álmomból felébresztve is fejből vágom, és mégsem. Úgy éreztem valami hiányzik, zsákutcába tévedtem, kudarcot vallottam. Kezdett meginogni a hitem. És talán ezért is vitt el valami más irányba…

Aztán a tegnap történtek kapcsán újra rájöttem, hogy egyik pillanatról a másikra kicsúszhat a talaj a lábam alól, és újra bármikor a víz alá kerülhetek. És amikor tegnap kértél nekem, megkaptam a segítséget.

Utána én is kértem, és megkaptam a segítséget.

Reggelre megtörtént a helyreállítás, csodával határos módon.

Hát kell ennél nagyobb bizonyíték!

Szeretettel,

Attila

Translate »