Sziasztok!
Három esetet szeretnék megosztani Veletek, ami velem történt!
Párom munkája folytán, vízvezeték szerelőkkel a föld alatt egy leágazást kerestek a főágról egy gyár területén, amiről pontos térképük volt, mi hol van (kéne lennie!). Már a szerintük levő összes lehetőségeknél felásták a területet, de nem találták a leágazást. A vizes mondta a páromnak, hogy hozzon valaki „pálcást”, aki megkeresi, mert ők bizony többet nem ásnak! Persze a páromnak eszébe jutott, hogy hát neki is menne (alaptanfolyamot végzett), de majd szól nekem! Másnap kivonultunk, megkerestem, ástak, és ott volt!
Másik esetem a drága négy éves kislányommal történt lassan egy éve, november 1.-én. Délben megebédelt, és aztán arra lettem figyelmes, hogy délután már nem nyeli le az ételt és az italt, csak forgatja a szájában és öblöget, majd kiköpi. Gondoltuk a foga, szája, a nyelve, de nem. Másnap már a szájába sem vett semmit! Csak sírt, ha etetni, itatni akartuk! Lassan, már ha engem látott enni, is sírt! Éjszakai és a délutáni alvás közben viszont meg tudtam itatni tejjel cumisüvegből. (Mint utóbb kiderült, akkor nem volt öntudatánál, és ezért!) Elvittük gyerekorvoshoz, vérvétel, vizelet, széklet vizsgálat, minden negatív… elküldött pszichológushoz is. Az orvos azt mondta, hogy az egy liter tej, amit egy nap álmában megitattam vele, pótolta a kis szervezete napi folyadék és tápanyag igényét, így volt ereje, nem lehetett észrevenni rajta mást, csak kicsit kedvetlenebb volt, és fogyott! A doktornő javaslata, éheztessem ki, az ösztöne majd ráviszi, és fog enni, inni! Aznap éjszaka nem kapott tejet. A másnap egy rémálom volt! A gyermekem nem kelt fel, gyenge volt, jártam be a szobájába, hogy vesz e még levegőt. Ezt délután 5-ig bírtuk, majd hívtuk a doktornőt, hogy ezt nem csináljuk tovább!! Alig vártam, hogy elaludjon, és „megetessem”! Ha beleébredt, hogy álmában etetem, ordított, és eldobta a cumisüveget! A barátnőmnek elmondta, ahogy faggattuk, hogy álmában mondták neki, hogy nem ehet! Ekkor jutott eszembe, hogy a tanfolyamon elhangzott egy eset egy fiúról, akit álmában fenyegettek meg, hogy nem beszélhet… Már vettem is a telefonom, és kértem a Szakrális Ébredés oktatatói segítségét! Elmondták mit csináljak, ők is figyelték, és dolgoztak rajta, majd kb. 2 nap múlva, az oviban a déli alvásból a gyermekem felriadt, kiabált, hogy nem kell! ..nem akarom! ..nem szeretem! ..nem lehet!! Az óvónő elmondása szerint ők úgy megijedtek, ilyet még nem láttak a pályafutásuk alatt. Nehezen tudták megnyugtatni, majd mikor felébredtek a gyerekek, kínálták őket az uzsonnával. Ő is elfogadott egy csokis kekszet, és mikor mentem érte azt nyalogatta! Szép lassan visszatért az étvágya. Vége lett a pontosan egy hetes rémálomnak! Most is könnyes a szemem, ha eszembe jut ez a bizonyos hét! Három hét telt el, mikor láttam, hogy forgatja az ételt a szájában ugyanúgy! Telefon, ismét barátaim segítségét kértem, és én is tettem a dolgom… és hála!!! ..nem történt meg még egyszer! Addig is tudtam, de onnantól még biztosabban. Meg kell védenem!!!
Harmadik esetem: tegnap este a 3 éves Flóra kislányommal lefeküdtünk aludni, issza a tejet, majd így szól:
- Anya, pssz…, csendben, alszanak, ne ébresszük fel őket!
- Miért? Van itt valaki rajtunk kívül? – kérdezem.
- Igen anya!
- Jók vannak, vagy rosszak?
- Anya jók! – kacag és elalszik…
Flóra ma reggel: pálcázok, jön arra, odanéz… kacag és felkiált:
- Haha, anya! Buborék!
- Hol? – kérdem.
- Anya hát ott!
- Hol? Mutasd meg!
- Anya hát itt! – mutat a pálca végére. Majd: – haha, anya! Már sok van! Anya! A kezeden is van! – Kacag és elballag…
Köszönöm hozzá a tanítást, és segítséget!
Andrea