Öröm

Andrea Erdélyből

Szerző: 2018-11-17 No Comments

Már hosszú ideje nem hiszem, hogy az emberek véletlenszerűen betegednek meg és történnek velük rossz dolgok. A lányomtól hallottam először a szakrális kifejezést, s mivel nem akart beszélni róla és a titkolózás ijesztő volt számomra, elhatároztam, hogy elmegyek a tanfolyamra. Innen már nem volt visszaút. Próbáltam nap, mint nap tenni, amit mertem és tudtam. A változást, amit hozott az életembe, azt nem lehet röviden leírni, de egyet szeretnék elmesélni.

Már nem emlékszem pontosan, de kb. egy éve talán, elkezdett fájni a bal felső karom, vagyis belül a csont. Éreztem, hogy gyulladásban van, néha még a hideg is rázott, éjszakákon át nem tudtam aludni a fájdalomtól, ráfeküdni, vagy hozzáérni nem tudtam, reggelente a másik kezemmel kellett mozgassam, hogy helyrejöjjön. A sok átvirrasztott éjszaka után már minden apróságon elsírtam magam és a munkámban is kezdték észrevenni a kimerültségemet. Orvoshoz nem akartam menni, mert féltem a választól, legideálisabb esetben reuma és ne cipekedjek. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy nem foghatom az ölembe az unokáimat. Az egyik tanfolyamon elmeséltem a tanfolyam oktatójának és kértem a segítséget. Már az első éjszakát átaludtam és utána egyre jobb lett. Körülbelül 3 hónap után vettem észre, hogy nem is emlékszem, mikor fájt utoljára a karom. Elkezdtem ütögetni, kopogtatni, de már nem fájt. Hihetetlen élmény volt számomra, hogy megszűnt a fájdalom. Orvos nem látott, gyógyszert nem szedtem, kímélni nem kíméltem a karomat és mégis meggyógyult.

Ezúton is szeretném megköszönni a türelmet, a segítséget és a tanítást, amit Tőletek kaptam, mert az a nyugalom és szeretet, ami beköltözött az életembe a találkozásunk óta, nem tudom soha meghálálni.

Andrea Erdélyből