Skip to main content

Sajnáljuk a jövő gyermekeit. A mi időnkben még a patakban lehetett gátat építeni, nyakig sarasnak lenni, tyúkot etetni kézből, disznó hátát vakargatni, örülni a szép hullámzó búzamezőnek a házunk mellett… tudtuk lesz kenyerünk jövőre is. Élő élelmet fogyasztottunk, mert élni akartunk.

Minden nap megdolgoztunk a betevőért keményen, de minden napunkat bearanyozta az, hogy a kitartásunk eredményt hozott és volt mit enni…

Ha meg megfáztunk és kerülgetett a „tüdőgyuszkó” anyáink disznózsíros dunszkötést kötöttek a „mejjünkre”…

Komoly! Ha ezt nézzük csoda hogy élünk mi a régi korosztály… nem tömtek antibiotikummal, sőt maradt a szilvalekvár ha baj volt.

 

Most meg már ez:

https://hvg.hu/tudomany/20190720_Ez_kesz_levegobol_csinal_elelmiszert_egy_finn_ceg?fbclid=IwAR2fxc0_vBKpWLRAJNCYXjkSew_0vvhI0HfG-sqHXQlZXggXK743-_ABGsA

 

 

Translate »