Skip to main content

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

 

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert “megbűnhődte már e nép”!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét…

 

Kedves Barátaim!

Mi nem „lélekcsoporthoz”, hanem TUDATKÖZÖSSÉGHEZ tartozunk! Mindenki oda tartozik, aki magyarul gondolkodik és magyarul beszél, és főleg  „magyarul” cselekszik! Ez független a genetikától!

 

A vértanúk utolsó mondatait olvasva, néztem a  tábornokok nemzetiségi hovatartozását és eszembe jutott a Magyarok Lélekközössége. Tényleg nem az számít, mi áll az útlevelünkben, hanem, hogy melyik lélekcsoporthoz tartozunk. Ez egy élet igazi kihívása is lehet….

Magyarként kellene cselekedni gondolkodni, ismereteket szerezni. (nem csak dobolni)

 

http://www.magyartudat.com/az-aradi-vertanuk-utolso-mondatai/

Translate »