Öröm

Ella Somogyból.

Szerző: 2018-11-22 No Comments

Ella:

Csodák, hit, tapasztalások…
Rengeteg dolog történt velem, velünk mióta a szakrális ébredés tanfolyamot elvégeztem. Az első tapasztalások „viccesek” voltak, de férjemre ezek elég meggyőzően hatottak.
• Az 1. tanfolyam végén elindítottunk egy autót, ami előző nap cserbenhagyta a tulajdonosát, persze anélkül, hogy hozzáértünk volna.
• A második tanfolyam után arra értem haza, hogy a fürdőben nem jó a világítás, férjem közölte, szerelőt kell hívni, valami érintkezési hiba van. Tényleg az volt, de jött a segíts-ég és azóta is jól működik.
• Tisztítottam (folyamatosan tisztítom) a családot, barátokat (van, aki már az 1-es tanfolyamot el is végezte). Szüleim egészségi állapota, akik a 80-as korosztályhoz tartoznak, azóta sokat javult, ez nagy megnyugvással tölt el és az a tudat, hogy tudok segíteni nekik ebben.
• Tisztítom munkahelyemen a teret és az ott tartózkodókat, ha ez szükséges, ill. ha engedik.
Szeptember végén talán eddigi életem legnagyobb, legkeményebb tanítását kaptam. 29 éves lányom nagyon rossz állapotba került, borzasztó fájdalmai voltak. Eljött az a pillanat, amikor be kellett mennünk a kórházba. Tüdőembóliát, tüdőgyulladást, tüdőinfarktust állapítottak meg nála. A kardiológiai intenzív osztályra került. Nem részletezem hogyan teltek ezek a napok. Hála Istennek a fájdalmai megszűntek, és nehezen, de a gyógyulás útjára lépett. Én folyamatosan tisztítottam a tanultak szerint mindent és mindenkit. Kértem a leghatékonyabb kezelést, a legfelkészültebb orvosokat… És folyamatosan kértem a gyógyulását. Négy napig volt az intenzíven, majd 4 napig az osztályon. Napról napra látni lehetett a javulást. A 8. napon hazaküldött fotóról mindenki azt mondta, hihetetlen, hogy ilyen súlyos betegségen esett át, nem látszik rajta, szinte ragyog.
A Teremtő kezében voltunk. És tudva tudtam, hogy két út lehetséges. Én kértem Őt és minden segítőt, hogy segítsenek. És segítettek.
Utólag mindenki sajnálkozott rajtam, hogy mennyit aggódhattam, félhettem. Én, aki egész eddigi életemben mindig, minden és mindenki miatt aggódtam, egy percig sem féltem. Nem értem rá. Tettem a dolgomat, csak a feladatra koncentrálva. És hittem, hogy minden rendben lesz. Örvendtünk, hálát adtunk a legkisebb javulásért is.
„A Hit a legnagyobb helyreállító erő.” – írta Sándor október 23-án az Egy szakrális kudarc című bejegyzésében. Igen, ezt éltem én is meg.
Nem győzöm elégszer megköszönni Sándornak ezt a fantasztikus tudást, amelyet általa kaptam, s a háttértámogatóknak a sok támogatást, megerősítést.
Köszönöm, köszönöm, köszönöm…
Ella