Wass Albert:
‘Tévedtek őseim, midőn azt hitték, hogy a nyugatról hozott máz elfeledteti büszke
eredetüket. Hiába építettek templomokat, hiába hívták be maguk közé az idegen papokat,
lovagrendeket, főurakat: valójában soha nem bocsájotta meg nekik Nyugat, hogy a felkelő nap
irányából jöttek, lovasnép voltak s hogy két évszázadon keresztül rettegték őket. Tévedtek őseim,
de viselték becsülettel ezt a tévedést is. Mentek a balszerencse útján, Kelettől elszakadva s
Nyugattól kiszolgáltatottan. Tíz évszázadon át küzdöttek és véreztek Európában Európáért,
félelmetes erővel és csodálatos lelkesedéssel. És valami olyan titokzatos eredetű hittel a
lelkükben, amit nem is tudok másképpen megérteni, csak úgy, ha arra gondolok, hogy keletről
jöttek. Hitük, ez az európai szellemmel föl nem mérhető, furcsa és érthetetlen, földöntúli bizalom
a csodában, csak onnan származhatik, hogy a mindent eldöntő nagy politikai lépés mögött,
önmagukban bent továbbra is Hadúr népe maradtak. Bent, a lelkük mélyén, abban a mesék és
csodák világát őrízgető furcsa félhomályban, melyben minden hitnek a gyökere rejlik.Nem
áldoztak fehér mént, térdet hajtottak oltár és püspök előtt: de bent, egészen bent a lelkük mélyén
továbbélt Hadúr és Boldogasszony tisztelete. Ha megálltak valahol a hegyen, magányosan s
beszívták a föld jószagait, vagy fölnéztek a csillagos égre, ha lovat szorított a combjuk, öklük
csákányt markolt: akkor mégis csak mások voltak mint a többiek, a nyugatról valók. Mások.
Keletiek.Nem abban, ahogyan éltek: hanem amikor meghaltak, akkor. Nem abban, amit tettek:
hanem ahogyan gondoltak ezt, vagy amazt. Ahogyan éreztek, jót s rosszat, szépet és csúnyát.
Ahogyan a földre néztek, vagy az égre föl, vagy az elröppenő madár után. Vagy ahogyan az élet
után néztek, amikor tudták már, hogy vége van.Ilyenek voltak az őseim, akik itt éltek ezeken a dombokon, ahol én is élek. És tudom,
hogy ha nem lettek volna mindég kissé keletről valók, ábrándosak, vadak, makacsok, apró furcsa
titkokkal telítettek: régen, régen elpusztultak volna innen. Hiszen mennyi minden történt velük
nyolcszáz esztendő alatt. Tatár dúlta, török dúlta őket, rabolta idegen zsoldos, császár bosszúja
vett s osztott életet és földet, idegen karmokban vergődött naponta a sorsuk: s valahogy mégis
mindég megmaradtak. Szántottak, vetettek, verekedtek, gyermeket hoztak a világra, temettek s
megint vetettek és verekedtek. És megmaradtak világ csodájára.Miért? Mert ez több már mint véletlen. Ez törvény. Olyan törvény, amit nem ember
csinált s amit nem is pusztíthat el ember. Olyan törvény, amit valahonnan messziről hoztak, a
vérükben, vagy a lelkük magvának a mélyén. A sorsukban, ahogy közönséges szóval mondják.
Törvény, amelyik összeköti őket a földdel.”
Itt olvashatod tovább: http://katalogus.nlvk.hu/html/ass/6.pdf
A család minden nemzet magja és alapja. A szakrális beavatórendszer maga. A minta és a remény egyben a jövőre.
Felnőtt 2-3 nemzedék kényelemben. Viszonylagos biztonságban, mély álomba szenderülten. Nem is tudjuk mennyire meg vagyunk gyalázva, megvezetve, elárulva és eladva idegen érdekeknek. Az oktatás színvonala pedig a béka feneke alá lökve.
Elszakadva mindentől amit hoztunk magunkkal Keletről. Elszakadva a normális emberi értékektől.
Régen félték a magyarokat. Ma már nem is tudjuk mennyire fontos kincs amivel rendelkeztünk.
Erre tanítjuk meg az embereket. Felfedezni azt, amit elvesztettünk, vagy elvették tőlünk. Elfogadni azt a tényt, hogy bármit – szó szerint bármit – saját magad el tudsz intézni magadnak. (Sajnos még a rosszat is! A betegségeket, a rossz vállalkozást, a társtalanságot, a gyermektelenséget, a családi zűröket, stb.)
Sok-sok nyomorítást kellett átvészelnünk nekünk magyaroknak, valamint a Föld lakóinak. Megmaradtunk. Sajnos még nincs vége, most más erők támadnak bennünket. Békétlenségben lehet a legjobban halászni a zavarosban.
Készülnünk kell a jövőre. Igen. VAN jövőnk! A jövőnk a gyermekeink, a jövőnk a gyermekeink oktatása.
A jövőnk a gyermekeink egész-s-ÉG-e!
Mivé vált a magyar gyermek? Itt tartunk. Lehet rajta csodálkozni, de mi, igen mi hagytuk ezt kényelemből és tudatlanságból.
Vegyük már fel végre a kesztyűt és harcoljunk a gyerekeinkért, hogy legyen jövőnk, hogy ne pusztuljon ki gyalázatos módon a nemzetünk minden kincse!
Július 8-9.-én 3-as tanfolyam Tiszakécskén.
Július 29.-én Budapesten lesz 1-es tanfolyam.
Augusztus 5.-én Győrben 1-es tanfolyam.
Amennyiben szeretnéd gyermekedet és családodat megvédeni a rá leselkedő láthatatlan rendszerektől és szándékoktól, akkor szerezz ismereteket a TE szakrális lényed felépítéséről, valamint arról, hogy milyen is valójában egy szakrálisan tiszta TÉR amelyben tartod a tested és neveled a gyermekeidet a családodban. Nem elég a vagyon, a pénz.
Több kell: szakrális tisztaság!
Sok-sok linket lehetne ide felrakni, de gondolatindítónak talán ennyit. Valóban hagyjuk, hogy a gyermekeink így gondolkodjanak a jövőjükről?
Hol követtük el a hibát a nevelésükben, ne hunyjunk szemet a problémákkal szemben – mi szülők – a kényelemért cserébe? Ezer kérdés, de a felelősségünk közös.
https://www.youtube.com/watch?v=Ud7ASsom760&ab_channel=444.hu