Gondolkodtál már azon, hogy miért kék az ég, a tenger, és miért kék Medugorjéban a Kereszt a hegyen? Miért a székelyek kékje, az Isten Jánosának kék Casa-ja…?
Miért pont kék?
Ezek után talán nem kérdezed meg, hogy az ÉG KÉK KERESZT miért kék?
(Ebből az alkalomból szeretném megragadni a lehetőséget, hogy üdvözöljem indiai nem épp barátságos ezotéria képviselőit, norvég, svéd,amerikai ismert ezotéria képviselőit, valamint koppenhágai és floridai Xenu ufó hívő „barátainkat” és a világ egyéb tájairól…, hogy ők is tanuljanak már végre valami szépet, a kutya fáját, ha már a Szakrális Ébredés oldalát olvasgatják szerte a világban ilyen rettentő nagy intenzitással! ….mert a google analitika a legjobb barátunk.)
Tehát:
Brazíliában találtuk ezt a templomot, teljesen ” véletlenül ” megtaláltunk egy olyan szakrális pontot, amelyet ismereteink szerint Kárpátalján lehet megtalálni hazánkhoz legközelebb, és a kereszténységhez- nem katolikussághoz- kapcsolható. Miért éppen ilyen csoda szép kék a templom lépcsője? Miért mosolyog és énekel mindenki? Miért szaladnak és kínálnak kávéval és süteménnyel, ha csak egy kicsit is rájuk mosolyogsz? Miért invitál be a házába és mutatja meg az egész birodalmát egy ismeretlennek? Miért természetes és egyből felfogható neki egy másik nem látható támogató, segítő világ jelenléte, mint nekünk, magyaroknak magyar hazánkban? Miért ért mindent meg úgy, hogy nem is beszélünk egy nyelven, csak mutatja a karján a szőröket, ahogy borzong? Miért és miért?
Azt hiszem a brazil ember él. Él a mosolyában, a lazaságában, a hihetetlenül jelenlevő szerető együttérzésében.
Sok a kérdés. Vajon élünk-e addig ebben az életünkben, hogy minden kérdést meg lehessen válaszolni? Sajnos nem. Ezért kellene még pár ember, akik képesek majd helyettünk is keresni a valót.
Amikor arra jártunk épp ünnepi Mária felvonulásra készültek a falu lakói. Ökrös fogatokkal, lovasokkal.
Jellemző rájuk a jókedv, hangosan énekeltek, ahogy a lóháton ügettek és elpróbálták a bevonulást az ünnepélyen. Próba felvonultak.
Ha megnézed, hogy mi van a próba felvonuláson, próba cipelésen a fa kerekű ökrös szekér terheként, akkor mosolyogni fogsz.
Mi sem hittünk a szemünknek. A menet élén álló lovas egyszer csak megállította az ökrös szekereket úgy, hogy felemelte a karját és fütyült egy nagyot. Erre a mögötte lévő kb. 6 szekér komótosan megállt. A szekereket kísérő lovasok odakocogtak a lovaikon a kék hűtőládához és kivették belőle a söreiket. 🙂
A lányok pedig csak díszítettek mindent, amire csak lehetett aggatni vörös és fehér papír rózsákat. Gondolom az egész falu egész évben ezeket hajtogatta krepp papírból, de a 8 km-es út menti fái végig ezekkel voltak feldíszítve. A falu temploma mellett lévő közösségi térben pedig már főztek az asszonyok. Ide vártak mindenkit a templomi szertartás után. Szépen terített asztalok papírvirágokkal. Boldog és elégedett mosoly volt az arcukon a lányoknak, akik készülődtek a „festa-ra”, közben csipkelődtek és mosolyogtak a legények… a szakácsné épp a fakanállal fenyegette meg őket.
Nekünk vannak ilyen közösségi ünnepeink? Teszünk mi ennyit a közösségünkért?
A választ rád hagyjuk…
